Századok – 1972

Történeti irodalom - Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján (Ism. Simonffy Emil) 689/III

690 TÖRTÉNETI IRODALOM A munka úttörő jellegéből következik, hogy a szerzőnek nem volt lehetősége arra, hogy összehasonlító anyagát korszerű agrártörténeti feldolgozásokból vegye és az uradalom helyét pontosabban, élesebben kijelölje a kor magyar vagy európai viszonyai között. Erre csak a tőkés mezőgazdasági üzemek sorozatos egyedi feltárásai után lehetne sort keríteni. A szerző látszólag a politikai gazdaságtannal való kapcsolat megteremtésére is kevesebb gondot fordított, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy az egykorú forrásokból csak nagyon kevés — a mai fogalmainknak megfelelő — adatsort tudott nyerni, és nem akart az egy nevezőre hozás — sokszor nagyon is kétes eredményt ígérő — bizonytalan talajára lépni. A szerző őszintén bevallja a források okozta nehézségeit, és a források hiányát nem kívánta feltevésekkel az elkerülhetetlennél nagyobb mértékben pótolni. A források hiánya egyes esetekben igen fájó (például az erdőgazdálkodás vagy a bérlők gazdálkodása tekintetében), viszont a rendelkezésre álló források nyújtotta lehetőségek maximális kihasználására mintául szolgálhat az, ahogyan a szerző a bérleti szerződóseket elemezve következtetéseket von le a bérlők gazdálkodására. A szerző indokoltan választotta munkája kezdő határaként 1870-et. A csákvári uradalom családi osztozkodás folytán ekkor vált ki egy nagyobb birtokkomplexumból. Az önállósodásnak és tulajdonosváltozásnak ez az időpontja ugyanakkor egybe esett a magyarországi kapitalista fejlődésnek a kiegyezés révén megkezdődő új szakaszával. A szerző ebben a kötetben az uradalom történetének csak az első világháborúig terjedő időszakát dolgozta fel, amit majd követni fog — remélhetőleg nem nagy időkülönbséggel — az 1914 utáni időszak publikálása is. Hasonlóképpen külön feldolgozás tárgya lesz az uradalom népének társadalomtörténete is. Bár így a kezünkben levő monográfia tulajdonképpen csak része egy nagyobb munkának, önmagában is egységes egészet alkot, világosan áttekinthető szerkezettel. A korszak- és tematikus határok nem jelentkeznek merev elhatároló vonalként, hanem minden alkalommal — a megfelelő mértéktartással — megtörténik a problémák megoldásához szükséges hátra- és előretekintés is. A monográfia hat fejezetre tagolódik. A három első rövidebb fejezetben a szerző számbaveszi az uradalom kialakulásának körülményeit, földállományát, a természeti és földrajzi viszonyokat, a piaci ós közlekedési adottságokat és ezek változásait, az üzemszerkezet és az üzemigazgatás problémáit, a tulajdonos szerepét az üzemvezetésben. A szerző helyesen mutat rá az objektív tényezők mellett a tulajdonos ós a vezető alkalmazottak szubjektív szerepére. A monográfiából néhány agrárszakember — elsősorban az ászári szőlőgazdaságot irányító Szilárd Gyula — szép portréja bontakozik ki, mégis az uradalom vezetésének és gazdálkodásának leírása kissé elszemélytelenedőnek tűnik. A tőkés gazdálkodás törvényei is embereken keresztül érvényesültek, a gazdasági és műszaki szakemberek, vezetők ismereteinek, képességeinek, egyéni adottságaiknak, vállalkozószellemüknek, a gazdaság egészére gyakorolt hatásuknak részletesebb ábrázolását szívesen olvastuk volna. A szerző helyesen állapította meg, hogy a kapitalista mezőgazdasági nagyüzemet Kelet-Európában elsősorban az választotta el a feudális kori allodiális nagyüzemtől, hogy a termelés túlnyomó részt bérmunkával, saját tulajdonban levő termelőeszközökkel történt. A korabeli kisüzemtől kezdetben csak a nagyobbfokú munkamegosztás tekintetében különbözött, ós csak később jutott el arra a fokra, hogy a termelés szerkezetében, technológiájában is magasabb színvonalat jelentsen. Ez a fordulat a csákvári uradalom esetében a múlt század 80-as ós 90-es éveiben következett be, a házi kezelésű üzemekben előbb, a bérlőknél később. A monográfia két fő fejezete a házi kezelésű gazdaságokat ós a bérleteket tárgyalja az eltérő forrásadottságok miatt nem azonos kérdésfelvetéssel. Az uradalom teljesen saját kezelésében a 30 ezer hold erdő mellett csak néhány kiegészítő üzemet tartott. A mezőgazdaságilag megművelt terület kilenctized részét bérbe adta. A három házi-