Századok – 1972

Történeti irodalom - Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján (Ism. Simonffy Emil) 689/III

691 TÖRTÉNETI IRODALOM kezelésű földművelő gazdaság, és a házi kezelésben létesített ászári szőlőgazdaság lehetőséget adott a szerzőnek, hogy a tőkés nagyüzemi fejlődés állomásait és változásait megvizsgálhassa és bemutathassa. A birtokrendezések során az uradalom tagosította földjeit, megfelelő táblákat alakított ki, a nyomásos gazdálkodást bizonyos átmeneti formák után a vetésforgó váltotta fel, megváltozott a talajerő utánpótlás, növekedett a műtrágya jelentősége. A vetésszerkezetben a XIX. század végére jelentős változás következett be: az ugar erőteljesen csökkent, a gabona vetésterülete visszaesett, a kapás- és takarmánynövények viszont nagyobb területet foglaltak el. A monográfia igen behatóan elemzi a termelés technikájában és technológiájában bekövetkezett változásokat, bemutatja és mind mennyiségileg, mind minőségileg elemzi a mezőgazdasági eszközváltást. Nagy változások következtek be az állattartás vonalán is. 1860 táján még a külterjes juhtenyésztés jelentette az állattartás fő ágát, a századfordulón már az árutermelő tehenészet. Az átlagos tejhozam két — két és félszeresére növekedett, a tej nagyrészót sajtként értékesítették. » A szerző alaposan elemzi az állati és az emberi munkaerő felhasználásának problémáit is. Az uradalomban a vizsgált időszak során megnövekedett a felhasznált munkanapok száma, ezen belül azonban mind abszolút mértékben, mind arányában a napszámos munka emelkedett a legjelentősebben, szemben az állandó alkalmazottak ós cselédek, valamint a részesbérlők munkájával. Kissé erőltetettnek tűnik a napszámos munkának — mint jellegzetesen kapitalista munkaformának —a cseléd- és részesmunkával — mint feudális eredetű munkaformával — történő szembeállítása, és a napszámosmunka arányának, mint a tőkés fejlettségi szint egyik mutatójának felhasználása. Az állandó alkalmazottakat a tőkés mezőgazdasági üzem sem nélkülözheti, sőt a technikai színvonal növekedésével mind nagyobb szüksége lesz rá. A részes munka értékelésénél pedig számba kellene venni, hogy ez részint a teljesítménybérezés, részint a paraszti földbirtoklás egyik formája is volt. Nem vitás, hogy a napszámos munka sokkal hamarább vált tisztán tőkés jellegű bérmunkaviszonnyá, míg a cselédek helyzete és a részesbérlők viszonya sok feudális vonást őrzött meg. Mégis úgy érezzük, hogy a szerzőnek ezt a kérdést árnyaltabban kellett volna tárgyalnia. A földművelőgazdaságok után a szerző a házikezelésű szőlők, a tógazdaság, a malmok és téglagyárak, az erdő- és vadgazdaság problémáit vizsgálja meg. Ezek között külön is kiemelendő az ászári homoki szőlőgazdaság létesítésének és üzemeltetésének elemzése. A homoki bortermelésnek a filoxéra pusztítása adott új lehetőségeket ós állami kedvezményeket; ezt az uradalom ki is használta. A korszerűen telepített, berendezett és kezelt szőlő- és pincegazdaság nemcsak az uradalomnak hozott jelentős jövedelmet, hanem a vesszőnevelés ós -eladás révén hatása egész Dunántúlra kisugárzott. Az erdőgazdasággal a források pusztulása miatt a szerző nem tudott olyan mértékben foglalkozni, mint ahogy azt az uradalom egészében elfoglalt helye megkívánta volna. Mégis figyelemre méltó az, amit a töredékes forrásokból ki tudott hámozni. Foglalkozik a fakitermelés és -értékesítés problémáival, az erdóírtás és erdőtelepítés kérdésével, e kettő végső mérlege az uradalmi erdőterület kis növekedését jelentette. Az uradalom bérleti rendszerének vizsgálata során a szerző a bérlők három típusát különbözteti meg: a parasztbérlőket, a tőkés nagybérlőket és a regálébérlőket. A paraszt-és regálébérletek eredete a feudális korra nyúlik vissza, a vizsgált időszakban jelentőségük gyorsan csökken. A múlt század végén az uradalom bérbeadott területének több mint 90 százalékán már a tőkés nagybérlők gazdálkodtak. A bérleti szerződések elemzéséből megállapítható, hogy az uradalom jelentősen tudta emelni a bérleti összegeket. Az épületállomány változása mutatja, hogy az állattartás iránya — valamivel később ugyan — a bérlőknél is megváltozott. Ugyancsak kiemelendő a cselédek lakásviszonyainak ábrázolása.