Századok – 1972

Történetoktatás–Történészképzés–Tudományos utánpótlás - Kővágó László: Nemzetiségeink történelemoktatásáról 678/III

680 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ Volt ak, akik azzal érveltek, hogy szomszédos népeink egyaránt marxista—leninista alapokon álló történettudománya sem tudott még azonos álláspontra jutni pl. a népek kialakulásának, a nemzettéválásnak, a nemzetiségi kérdésnek, 1848 eseményeinek, a dualizmus korának, az első világháborúnak és következményeinek, a Magyar Tanácsköztársaságnak stb. számos kérdésében, azok megítélésében; — hogyan lehet akkor tankönyvíróktól és gyakorló pedagógusoktól elvárni, hogy ugyanezeket a kérdéseket a nemzetiségi tanulók számára megfogalmazzák, illetve megmagyarázzák? Először hangolják össze álláspontjaikat egymás között a magyar, román, szlovák, jugoszláv történészek. Ezzel a nézettel szálltak szembe azok, akik a feladat kettéválasztásának szükségességére hivatkoztak. Természetes, hogy a történelem területén a döntő szó a törtónettudósoké. Az iskola, a pedagógus azonban nem várhat esetleg évtizedeket, amíg a tudósok munkájukat elvégzik, mert a tanuló ma, azonnal világos és egyértelmű választ vár a felmerülő kérdésekre. Többnyire éppen a kényes, megválaszolatlan kérdésekre vár választ. E problémákat — jellegénél fogva — éppen a nemzetiségi tankönyvkiegószítő jegyzetnek nem szabad megkerülnie, elhallgatnia, s osztályharcos szemléletmód alkalmazásával úgy kell megoldania, hogy eközben a nemzeti, nemzetiségi keretek, törekvések megfelelő hangsúlyt kapjanak. A fogas és szinte megoldhatatlannak tűnő kérdésben végül is az alapanyagok megvitatása során sikerült megfelelő álláspontra jutni. Az egyik alapanyag írója ugyanis — általános vélemény szerint — sikerrel alkalmazta azt a módszert, hogy kiélezett értékelés nélkül, rövid, tárgyilagos megfogalmazásban adta elő az ellentéteket sem elhallgatva — a történelmi tényeket, s ezek szervesen illeszkednek az egymás mellett és együtt élő népek ós nemzetiségek történeti folyamatába. A szerző — Katus László — szemléletmódját és az általa alkalmazott módszert mindenki elfogadhatónak tartotta. Ennek a módszernek jellemzője — az egyik lektor szavaival —: tömör összefoglalás, egyszerű ós magyarázó; mégsem teljesen leíró, hanem a szükséghez képest elemző. Az ellentéteket leplezés nélkül megmutatja, a szembenálló érdekeket és nézeteket ismerteti, az összefogás szükségességének, a közös érdekeknek érzékeltetésére helyezve a hangsúlyt. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a mi vitáinknak is egyik fontos következtetése, hogy a magyar nép és a szomszédos népek nemzeti tudatának formálásában rendkívül fontos szerepe van a történelem-oktatásnak. Ugyanakkor az egyes nemzeti történelmi események felfogásában, értékelésében olyan ellentmondások vannak, amelyek komoly akadályt jelentenek, hogy az egységesen marxista — leninista világnézeti alapokon nyugvó tudatformálás valóban internacionalista szellemű, egy irányban ható lehessen. Ez igen súlyos probléma, amelynek megoldása alapos tanulmányozást, céltudatos, tervszerű munkát, őszinte nemzetközi együttműködést igényel. S itt a munka módszerét tekintve kettős feladattal kell szembenéznünk. Egyrészt a feladat sürgős megoldást igényel, másrészt a tényleges megoldáshoz nyilván hosszú idő szükséges. Nyilvánvaló ugyanis egyrészt — ha csak a magunk feladataiból indultunk ki — , hogy történelemtankönyveink esetleges kicserélése, korszerűbbel felváltása esetén — a magyar iskolák történelemtanításában is — arra kell törekednünk, hogy többet tanítsunk szomszédainkról, akik között a magyarság több mint egy évezrede él. Másrészt folyamatos és következetes munkát igényel mind történelemtudósok, mind a tankönyvírók részéről, hogy a szomszédos országok és a magyar történelem-tankönyvek a közös ós érintkező történelmi eseményekről a minél közelebbi jövőben, ha nem is azonos tartalmú, de egységes internacionalista szemléletű, a sajátos nemzeti nézőpontokról is megegyező logikájú áttekintést ós magyarázatot adjanak. b) Fogalmak, értékelések. Aki az utóbbi 10—12 évben csak felületesen is figyelemmel kísérte a hazánkban, s akár csak egy-két szomszédos országban is lezajlott történész-