Századok – 1972
Közlemények - T. Erdélyi Ilona: A radikális-republikánus eszmék egyik első hazai népszerűsítője: Kalmár István 667/III
A RADIKÁLIS-REPUBLIKÁNUS KALMÁR ISTVÁN 675 csempészte, vagy egy másik, német egyetemet megjárt diák ? Erre a kérdésre adatok hiányában nem tudunk válaszolni. A feljebb említett társaság politikai nézeteiről — hála az Erdélyi Jánoshoz írott leveleknek — már eddig is képet alkothattunk. Meglepetést okozott már korábban is Szontagh Pál leveleinek hangja, aki élesen kifejezésre juttatja különállását a nemesi liberalizmustól. Ebben az időben megegyezik Szalayval és Erdélyivel. Kétkedéssel figyelték az országgyűlést, melynek „csak egyes hőseivel lehet sympathiát érezni".2 0 „A követek borzasztó hanyagul visznek mindent." Az úrbér kérdését pedig, melyért Kölcsey, eszményképük oly hősi elszánással küzdött, belefullasztotta a zajba ez a „magyar liberalizmus!" „Mikor valósul meg a »Szabadság s népszeretet!«" kiáltott fel Szontagh, akkor amikor „a republicanismus szent eszméjét" egyedül Biliar képviseli, bár követe, Beöthy „in praxi nem demokrata". Vagy „miért adunk mindig szabadságokat s miért nem szabadságot?" — kérdezi Szontagh.21 De ugyanígy Erdélyi, aki pesszimista már ekkor is, később méginkább. így ír: „ez a napról-napra tyúklépés a haladásban, ez a bukfenc és botorkálás előttem nem haladás, hanem csak afféle lökdösődés előre-hátra, mit a sors egy Kínával is megteszen".2 2 Fájlalja törpeségünket. Ekkor mondja ki Vajda Péterrel együtt: Magyarországot csak nyelvóért szereti. A hazai politikai életről így vélekedett: „És emlegetünk, merünk emlegetni sajtószabadságot, s szót emelünk a cenzúra ellen, s mind ezt hol ? a zöld asztalnál . . . Itt láthatod egy classicus példáját az oly erősen harsogott magyar liberalizmusnak — kesereg Erdélyi Kazinczy Gábornak, — s ha különösen Pest megye tanácskozásairól tudakozódnál, éppen ellenkezőjét fognád hallani. Das ist der Fluch der Zeit !"23 Erdélyitől idegen volt a megyegyűlések és követi táblák frázis-puffogtató nemesi politizálása, amely az érveket hangerővel pótolta. „Hang ura" c. kéziratban maradt versében mondott véleményt a kor jellegzetes alakjáról, a szónokról, akit megrészegít saját hangja s már csak verbalizmusa élteti. Beszélni tud, annál kevésbé írni ! „Nagy hangon szólasz, siketeknek szólasz-e mindig? Amit akarsz, inkább ird le, de istenesen. Rontani melled kár, rég hallók már ez igéket, A hang elpuffog, győzni? az ok súlya győz."2 4 Az ellenpélda, bár nem törtónt róla említés, éppen Kölcsey, aki ennek a pozsonyi körnek bálványa volt. A volt szatmári követ csendesen, szinte erőtlen, visszafogott hangon mondta el politikai beszédeit. Tudta, hogy a hatást nem a hangerő adja. De példa volt azért is, mert nemcsak a zöld-posztóasztalnál állta meg helyét, hanem a többiektől eltérően a tollat is kitűnően forgatta, mint azt Erdélyi és ifjú társai az új kor politikusától megkövetelték. Ez a Kölcseyre tekintő kis csoport arra figyelmeztet, hogy a társaság szemléletében, életvitelében és ízlésében, ami pl. magatartás-normáikban is kifejezésre jutott, polgáriasultabb volt, mint pl. a szélsőségekre, radikalizmusra hajlóbb Kazinczy Gábor. Szontagh-gal, Szalayval, Erdélyivel vagy Henszlmannal szemben Kazinczy — bármenynyire is szembenállott a feudalizmus elaggott és korszerűtlen kellékeivel, különösen ifjúságának republikánus korszakában —, mégis a magyar nemesi világot képviselte, mint az baráti és politikai kapcsolataiban, valamint 1849-es magatartásában megmutatkozott. 20 Levelezés I. köt. 106. 1. Kiábrándultságáról i. h. 88. 1. 21 Mindegyik idézet: Levelezés I. köt. 106 — 107. 1. 23 Levelezés I. köt. 102. és 215. 1. 23 Levele Kazinczy Gáborhoz, 1839. febr. 3. ItK, 1967. 665. Közli: Csorba Zoltán. 24 Erdélyi Költeményei (Kézirat) Zsengék 134. Erdélyi Tár.
