Századok – 1972
Közlemények - T. Erdélyi Ilona: A radikális-republikánus eszmék egyik első hazai népszerűsítője: Kalmár István 667/III
676 T. ERDÉLYI ILONA Az említettek azonos nézeteket vallottak: Kölcsey és Wesselényi szellemének vonzásában éltek. Mindnyájan a Duna vonalától északra születtek. Tóth Lőrinc esetében mégsem a rév-komáromi születés a döntő, hanem hogy tanulmányainak egy részét Pozsonyban végezte. Az egyetlen kivétel Erdélyi János volt, aki nem az észak-nyugati megyék szülötte, de ő ekkor már több éve a gömöri Berzétén élt, és az ottani ifjúsággal állott szoros kapcsolatban.2 5 A táji összetartozás sok mindenre választ adhat: így pl. a társaság polgáribb szemléletére. Az országnak ez a vidéke földrajzi fekvésénél, városainak számával, németajkú lakosaival, bánya- és iparvidékeivel szoros kapcsolatot tartott fenn a nyugati szomszédokkal, így elsősorban a németekkel, különösen azóta, hogy lutheránus papjai az ottani egyetemeket látogatták. A felvidéki származás — mintahogy Erdélyinél a jobbágyi — mást is magyarázhat, összefüggésben az előbb említett polgáribb szemlélettel: az ekkori különállást a nemesi világtól és annak külsőségeitől. A felvidéki, akinél elmosódtak a matrikulákba bejegyzett nevek, a nemesi oklevelek a vegyes házasságok eredményeként, „hungarus" volt sokáig: nem több ós nem kevesebb.26 Nem egyszer vonták pl. kétségbe egy-egy polémia eldurvulásakor Henszlmann, Pulszky, Vahott, de még Szalay vagy Eötvös magyarságát is. Innen, hogy a társaság tagjai más szemmel nézték a magyar nemesi világot, jóval nagyobb kritikával és reálisabban, mint azok, akik abba születtek. S ez a különállás hozhatta közel egymáshoz az előbb említetteket Erdélyi Jánossal, Vajda Péterrel, később Garayval. Az összetartozást fel kell hogy ismerjük a kor néhány vállalkozásában, így pl. az Almanach Társaságban, amely ugyancsak polgári célkitűzést hordozott: a szabad verseny gondolatát, a jobbára nemesi Akadémia, ill. a német könyvárusok kiadói egyeduralmának, monopóliumának megtörését, de fel kell figyelnünk a Themisre, a Budapesti Szemlére, majd később a Regélő Pesti Divatlap szerkesztői célkitűzéseire, szemléletére, a bennük közölt anyagra éppúgy, mint a Magyar Szépirodalmi Szemle szerkesztői grémiumának elveire. A felsoroltak indokolhatják a polgári szemléletet, a különállás tudatát, a nemesi világ bírálatát, de önmagukban nem elegendők annak a türelmetlenségnek, a „republikanizmus szent eszméjét" evokáló elégedetlenségnek vagy Erdélyi János 1839-es igen radikális verseinek, az akkor és nála szokatlan hangnak a megmagyarázására.2 7 Nem szólva a Nyugat-Európában megvalósult társadalmi rendből való kiábrándulásról, amely Erdélyire, Szontaghra és a szélesebb körre is jellemző volt. Nem kívánunk erőszakolt kapcsolatot teremteni az ifjak pozsonyi társasága, pesti baráti köre valamint Kalmár István személye között, de több olyan tényező van, amely legalábbis elgondolkoztató és arra enged következtetni, hogy Kalmár István, aki — mint mondottuk — nagy érdeklődéssel viseltetett a jogi és politikai művek iránt, mint arról másolatainak sora tanúskodik, ne mutatta volna meg ifjú barátainak ezt az igen becsült másolatot. Annál inkább valószínűnek kell tartanunk, hogy a körben közkézen forgott a „Der Geächtete", mert éppen azokat a kérdéseket érintette, amelyek ez időben az ifjú nemzedék között a szó szoros értelmében terítéken voltak. S hogy mindez szóba kerülhetett? Természetesen, mert nemcsak futó ismeretségek voltak, hanem egy összeszokott 25 Kazinczy Gáborról és ezekről az éveiről: ld. T. Erdélyi Ilona: Az Ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor. Bpest. 1965. Erdélyi gömöri kapcsolatairól és baráti köréről i. m. és a készülő Erdélyi-pályaképet. 26 A polgári szemléletről és polgári tudatról érdekesen és számunkra igen tanulságosan vall Szontagh Gusztáv, Pál nagybátyja, Erdélyi öreg barátja. Kéziratos Önéletrajzában ír arról, mit jelentett számára, hogy ő „Ritter von Sontag"-tól, azaz nem magyar nemesektől származott, s hogy felmenő rokonai a bányászattal foglalkoztak. MTÀK Kézirattár. 27 Itt elsősorban az „Egy gyermek születésére", valamint kéziratos „Egy sír fölött" c. verseire gondolunk (Zsengék 69).
