Századok – 1972
Közlemények - T. Erdélyi Ilona: A radikális-republikánus eszmék egyik első hazai népszerűsítője: Kalmár István 667/III
672 T. ERDÉLYI ILONA So auch der Freiheit Geist, der jetzt Durch alle Länder kreist Vor dem sich jeder Fürst entsetzt Und ihm die Pforte weist. Doch bis er nicht die Krone läset Lässt ihm der Geist nicht Ruh, Und sitzt die Krone allzufest Nimmt er den Kopf dazu. Macht Protokoll auf Protokoll Baut Kerker und Schafott ! Der Geist, er weicht um keinen Zoll, Denn rächend sandt' ihn Gott !" A lap bemutatása — csak a legfontosabb cikkekről szólottunk — talán a részletek segítségével is meggyőz arról, hogy a korban szokatlan radikális-republikánus hang, a változást, a szociális reformokat, sőt forradalmat követelő cikkek nem maradhattak hatás nélkül olvasóikra. A „Der Geächtete" magyarországi másolója Kalmár István volt, mint azt a belső borítón szereplő bejegyzés elárulja, mégpedig 1839-ben. Ki lehetett az a Kalmár István, aki két kötetben 610 oldalon, fáradtságot nem ismerve, időt nem kímélve, végig egyenletesen szép írással lemásolta a négy, ill. három évvel korábban, Párizsban megjelent radikális, köztársasági folyóiratot ? És miért î mi lehetett a célja ? Csak magának írta, emlékeztetőnek, hogy később legyen mibe betekintenie, vagy megbízásból, vagy talán a lapban megnyilatkozó eszméket kívánta terjeszteni ? Ez utóbbi ugyanis igen gyakori módja volt az illegális könyvek becsempészésének, titkos csatorna az üldözött gondolatoknak, amelyen át beszivároghattak a Habsburg-birodalom „felforgató tanoktól" gondosan elzárt országaiba. Egyik kérdésre sem tudtunk válaszolni. A másoló személyét illetően is csak találgatásokra voltunk utalva. Egyetlen kiinduló pont igen kiírt írása volt, amely gyakorlott kézre vallott, olyanra, amelynek gazdája foglalkozásszerűen, állandóan és nemcsak alkalomszerűen írt. Másik támpontunk volt: a német nyelvet jól ismerte, mert hibát alig ejtett. Ebből következően vagy egy Németországot megjárt diákra, protestáns papra vagy pedig valamelyik vegyes nyelvterületen lakó nemesi értelmiségire kellett gondolnunk. Feltevéseink több vonatkozásban is beigazolódtak. Kalmár István ugyanis író volt, ha nem is „szépíró", de „szépen író", azaz másoló, mégpedig lelkes, sőt szenvedélyes. Ügyvéd volt, Balassagyarmaton élt, ahol a város és a környék lakosainak egy része a magyar, a német és a szlovák nyelvet is ismerte. Másolatai segítségével sikerült azonosítani alakját. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára egyéb másolatokat is őriz Kalmár Istvántól. Mellettük egy 1859-ben Toldy Ferenchez írt levelét, melyben Kalmár nehezményezi, hogy az Akadémia a nyilvánosság útján nem értesítette őt és általában a magyar közönséget az Akadémiához eljuttatott könyvadományáról, amely 36 régi nyomtatott kötetet és 30 kötetnyi kéziratot tartalmazott.1 3 Harminc év alatt készültek, az első másolat 1825-ből, az utolsó 1855-ből való. Kéziratai, melyeket „talán érdemökön felül is becsültem és becsülöm", mint írta Toldynak, nemcsak Kalmár alakjára vetnek fényt, hanem érdekes példáját adják a vegyes nyelvterületen élő, ill. ott született honoráciorok érdeklődésének. 13 Levele Toldyhoz: Irodalmi Levelestár, MTAK Kézirattár. Nagy Iván levele a könyvadománnyal kapcsolatban: 1857 szeptemberéből: RAL 334/59.
