Századok – 1972

Közlemények - T. Erdélyi Ilona: A radikális-republikánus eszmék egyik első hazai népszerűsítője: Kalmár István 667/III

670 T. ERDÉLYI ILONA emeltek. Az előítéletek legveszedelmesebbje Németország helyzetében, írja a cikkíró, a franciaellenesség, a nacionalizmus. Ezért különösen fontos a „Befreiungskriege" (a Napóleon elleni háborúk), Arndt, Görres szemléletének átértékelése (Fichtét nem sorolja ide, sőt megdicséri szabad szellemét). Az említettek áldozatul estek a „terjeszkedési vágynak", a „bonapartizmusnak", amely a francia forradalom eszméinek megcsúfolása lett.8 „A pénzhatalom" c. névtelen cikk az új társadalmi rendben való csalódottságnak ad hangot. A pénz kormányozza a világot, dönt jó és rossz, milliók élete és halála felett. A pénz, a kereskedelem gonosz szelleme árasztja el a világot, megfojtja a szabadság eszméjét, terjeszti a sötétség és a pokol lidérceit.9 „А XIX. század mintaállama" az emberiség jövőjót kutatja.10

Európán túlra, az Új Világra tekint, de már ott sem lel biztató távlatokat. Mert Amerikában nem valósult meg az általános jólét nagy eszméje. A dolgozók egy kisebbség zsoldjában állnak, amely szívja erejüket. A munkásnak ahhoz, hogy szabad polgár legyen, megvan ugyan a joga, de nem a hatalma. A nagy városokban nyomor ütötte fel fejét, a dolgozók ezreinek és százezreinek nincs meg az anyagi ellátottsága, s ahol az hiányzik, nem valósulhat meg a társadalmi igazságosság, a szabadság. De hol valósult meg ? — kérdezi a cikk írója. A XIX. században, a nyers erőszak korában, aki szabad embereket akar találni, annak a börtönök ajtain kell kopogtatnia: mert ott él a szabadság. Különös módon a büntető intézetekben talált menedéket a nyugalom, a béke is. De hol a „mintaállam", amely legjobban megközelíti az elvet: biztosítja a polgárok többsége részére az anyagi és szellemi szükségleteket? Van-e egyáltalán? Mert Európában és Amerikában a polgárok többségének csak annyi a joga, hogy verejtékes munka mellett tengesse életét. Egy kísérlet mégis sikerült: Angliában, Dól-Wales egyik büntetőtelepén, ahol mindenkit ellátnak ruhával, cipővel, a szükséges bútordarabokkal, olyannyira, hogy bármely kontinensi munkás megirigyelhetné. Táplálékuk bőséges és elegendő. A fegyencek egy része magánembereknek (ezért kosztot ós évi 20 font sterlinget kapnak), más részük a koloniának dolgozik, ők is kb. ugyanennyi fizetségért. Egy szorgalmas munkás 4 óra alatt elvégezheti munkáját és utána szabad. A házasságot a közösség engedélyezi, az gondoskodik az ellátatlan gyermekek neveléséről: a fiúkat munkára tanítják, a lányokat kiházasítják. Jelentősebb azonban a kolóniának az a tevékenysége, amellyel megvédi munkásait a privát munkáltató kizsákmányolása ellen; mégpedig azzal, hogy a gazdának konkurrenciát jelent. Ezt a konkurrenciát, a szabad versenyt kellene Európában is megvalósítani. A magán gyárak mellé állami gyárak, műhelyek felállítását javasolja, amelyek megvédenék a munkások érdekeit. Hasonlóképp például szolgálhatna az, ahogy a „mintaállam" gondoskodik tagjai szellemi szükségleteiről: erkölcsre, munkára neveli őket. A cikk végső tanulsága: az angol büntető kolónia is jobb, mint a német „Fürstenstaat", amely anyagi és szellemi rabságban tartja népeit. A folyóiratot, mint arról korábban szó volt, Venedey kiutasítása után Theodor Schuster vette át, s attól kezdve tudatosabb szerkesztés, határozottabb hang érvényesült a lapban. Az „Egy republikánus gondolatai", amely az új szerkesztő programnyilatkozata, tükrözi az elfordulást a misztikus-vallásos, a Burschenschaft ideológiában gyökerező, valóságtól elszakadt, egyéni akciókra épített republikánus-radikalizmustól, és a szociális kérdések iránti fokozott érdeklődést mutatja. A folyóirat jelszava, amely egyben a proletár harci kiáltása Schuster szerint: „Vivre en travaillant ou mourir en combattant" (az 1831-es lyoni selyemszövők felkelésének jelmondata), és „Wohlstand durch Arbeit oder 8 Der Geächtete, I. 126—134.; ld. még: „Die Vorboten der nahenden Krisis in Deutschland", II. 7. sz. 9 Der Geächtete, I. 183. 10 „Der Musterstaat des 19-ten Jahrhunderts" I. köt. 221 — 229. 1.