Századok – 1972

Közlemények - T. Erdélyi Ilona: A radikális-republikánus eszmék egyik első hazai népszerűsítője: Kalmár István 667/III

A RADIKÁLIS-REPUBLIKÁNUS KALMÁR ISTVÁN 669 A „Bund der Geächteten" kiadásában megjelenő folyóiratnak nem volt határozott programja. Az első számban „A szerkesztőség" aláírással megjelent „Előszó" a lap „hitvallását" fogalmazta meg: ez a borítón szereplő mottó: „Szabadíts meg minket a Gonosztól !" vagyis mindattól, ami a jelen Németországát képviseli. A szerkesztő a későbbiekben maga is érezte, hogy a program kiegészítésre szorul, ezért azt a jövő előkészítésében jelölte meg. A programot valójában a lap feladatai határozták meg. A kettős feladat szabta meg céljait és a kettős olvasóközönség arculatát: az otthoniakban, akiket a rendőrség szigora és a cenzúra elvágott a külvilágtól, ébren tartani a szabadságvágyat és a jövőbe vetett hitet, valamint tájékoztatni az idegenbe szakadt kézműveseket és politikai emigránsokat az otthoni eseményekről. És mindezt kis terjedelemben, mert az anyagi lehetőségek igen szegényesek voltak. A cikkek egy része névvel (így pl. Lamennais, Heine, Börne), nagyobb részük azonban névtelenül jelent meg, általában Venedey, majd később Theodor Schuster tollából. Fontos rovata a lapnak a német államokkal foglalkozó „Deutsche Oertlichkeiten", amelyek a németországi eseményekről tájékoztatnak. Itt jelentek meg pl. azok a közlemények, amelyek az otthoni spionokra hívják fel a figyelmet, vagy az a cikk is, amely a Junges Deutschland névvel illetett csoport öt írója ellen 1835. december 10-ón hozott intézkedésekről számol be, kiemelve Heine, Wienbarg, Gutzkow, Mündt, Laube munkásságának jelentőségét az új, a korszerű, politikus irodalom népszerűsítése terén. Mindaz öt író, állapítja meg a cikk, a júliusi forradalom eszméit hirdette szépirodalmi műveiben. Munkásságuk annak a folyamatnak jelentős állomása, melyet Karl Gutzkow így fogalmazott meg: „az országútról elűzött respublika a literatúrába vonul", vagy mint a „Der Geächtete": „A korszellem a politikai szószékről és a napilapok hasábjairól a novellisták padlásszobáiba és a polgárság kölcsönkönyvtáraiba húzódott vissza", miután pedig az egyetemi auditóriumokból is kiűzték (utalás Ludolf Wienbargnak a kiéli egyetemen tartott ós betiltott előadásaira), „leszállt a piacra és belopakodott a kézművesek műhelyeibe".6 A „Der Geächtete" harcot hirdet a zsarnokság, az új kor rabszolgasága, a „pénzhatalom" és általában minden jogtalanság ellen. Ezen a ponton élesen elhatárolja magát a liberálisoktól, akik — mint a cikk kifejtette — ugyancsak reformot akarnak, mégpedig politikai reformot, de nem szociálisát. „A liberalizmus, folytatja a »Szabadság« c. cikk írója, korlátozni akarja a visszaélést, a mi radikalizmusunk meg akarja szüntetni azt. A liberálisok csak a fa koronájára tekintenek, mi a bajok gyökeréig hatolunk. Nem elégszünk meg az alkotmány variálásával, amellyel mindig is kijátszották a népet, a mi célunk más: „A dolgozó osztályok radikális szociális és politikai emancipációja". Mert: „Ezeknek az osztályoknak a szorgalma termeli egyedül a nemzeti vagyon tömegét, és ugyanakkor ezek azok, akik jelenleg a legkisebb részesedést kapják annak hasznából."7 A cikkek jó része Németország jövőjével foglalkozik, mint amely igen nagy szerepet kap Európa forradalmi átalakításában. A vihar, amely a jövőt meghozza, írja a lap, már nincs messze: „leküldi villámait a magas tornyokra, a kiálló fákra és mindazokat (értsd: a hatalmasok szolgáit) megsemmisíti, akik alattuk kerestek menedéket." Ez a jövő megadja mindenki számára a szabadságot, lehullanak a szellem bilincsei, s csak embertársunk szabadságjoga lesz korlátja az emberek szabadságának. Meghozza az emberek törvény és egymás előtti egyenlőségét, a népek testvériségét. Ledönti azokat az ember és ember, törzs és törzs, nép és nép közé emelt korlátokat és határokat, amelyeket az uralkodás- és élvezetvágy, az urak félelme és a hatalom birtokosai által elhintett előítéletek 6 Der Geächtete, II. 247. 7 Der Geächtete, I. 197. 8 Századok 1972/3