Századok – 1972

Tanulmányok - Berend T. Iván: A tervezés hatása a gazdasági növekedésre 56/I

Berend T. Iván A tervezés hatása a gazdasági növekedésre* (A magyar tapasztalatok) Szekciónk a tervezésnek a gazdasági növekedésre gyakorolt hatását állítja a vizsgálódás középpontjába, különböző országok tervezési tapasztalatai alapján. E tapasztalatok Magyarország esetében több mint két évtizedes út elemzése révén — már valóban Ieszűrhetők. Mégis nagy óvatosságot követel az elméleti konzekvenciák levonása, hiszen nagyon nehéz, vagy talán lehetetlen kiszűrni a különböző hatások — konjunktúra és világpiac, technikai fejlődés stb. — együttes következményeiből a tervezés befolyását a növekedésre. Ebből a szempontból nem hagyatkozhatunk a tervezés bevezetése előtti állapotokkal való konfrontáció módszerére, hiszen gyökeresen eltérő periódusokat (Magyarország esetében a II. világháború előtti és utáni korszakot) kellene összehasonlítanunk, s természetszerűen nem megnyugtató a tervező országokban megvalósuló növekedésnek a nem-tervező ország (vagy országok) növekedésével való egybevetése sem, hiszen az esetleges különbségek a tervezésen kívül rendkívül sok egyéb tényezőből is fakadhatnak. Ugyanakkor azonban egyik összehasonlítási módszerről sem mondhatunk le teljesen. Ugyancsak előre kell bocsátani vizsgálódásaink másik korlátját: nem beszélhetünk ugyanis általában a tervezés hatásáról a gazdasági növekedésre, bár nyilvánvalóan létezik ilyen általános hatás is. A gyakorlatban és a gazdaságtörténeti elemzésben azonban csakis az adott tervezési rendszer hatásai követhetők nyomon. Márpedig a marxista közgazdasági elméletben - teoretikusan először Marx és Engels munkáiban - megjelent s már a korai szovjet gazdasági rendszerben a megvalósulás útjára lépő tervezés az elmúlt fél évszázadban, s különösen a legutóbbi két évtizedben rendkívüli pályát futott be. A tervezés sokféle útja, formája, módszere ismeretes, s nyilvánvalóan hatásaik is eltérőek. Ha a magyarországi tapasztalatokat elemezzük, akkor a tervgazdaság meghatározott modeljének hatásairól van tehát szó. A termelőeszközök legnagyobb részének állami tulajdonára alapozott, a feszített ütemű iparosítást szolgáló, kötelező tervutasításokra épülő, maximálisan centralizált tervezés rendszeréről, amit 1948-tól építenek ki Magyarországon. Ezen a tényen nem változtat, hogy 1957-től megindult ezen tervezési rendszer részleges-fokozatos reformja. 1968-ig ugyanis a részleges módosítások nem változtatták meg a tervezési modell lényegét, s csupán annak keretein belül mozogva igyekeztek kiküszöbölni legkirívóbb ellentmondásait. Az 1968 januárjától bevezetett reform kifejlődése esetén a tervezés nyilvánvalóan újabb tapasztalatait nyújtja majd. Jelen vizsgálódásunkat azonban mindez nem befolyásolhatja még. * Előadás az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus (Leningrád 1970 ugusztus) gazdasági tervezés témakörét tárgyaló (II.) szekciójában.