Századok – 1972
Közlemények - Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról 653/III
ZRÍNYI TERVE II. RÁKÓCZI GYÖRGY KIRÁLYSÁGÁRÓL 665 jából annyira fontos magyarországi családi birtokokat, sőt az erdélyiek egy részét is Zsigmondnak juttatta. Kisebbik fia egész életében a kedvence volt ugyan, büszke volt műveltségére, hadvezéri képességeire, örömmel állapította meg, hogy „mindenki előtt jó híre, neve, tekinteti van", míg Györgynek sokszor tett szemrehányást helytelenített magatartása miatt, még a kitagadással is megfenyegette,3 9 egész életében valami feszültség volt közte és az idősebb fiú között. Mégsem foszthatta meg őt merőben szubjektív okok miatt a fejedelmi hatalom gyakorlásának legfontosabb eszközétől. Ha a birtokok elosztásánál látszólag önmaga szándéka ellen cselekedett, az csak úgy magyarázható, hogy azzal is határozott politikai elképzelést kívánt szolgálni, amikor családja erdélyi és magyarországi hatalmát megosztotta. Ezekről az elképzelésekről csak annyit tudunk pontosan, hogy Zsigmondot kívánta a lengyel trónra ültetni. De aligha tévedünk, ha a tervek folytatásaként a magyar királyság megszerzését tételezzük fel. Eszerint Rákóczi Zsigmond, akit a családi örökség Magyarország legnagyobb birtokosává tett, a lengyel trónon, az erdélyi fejedelemséggel szövetségben indulhatott volna a Habsburgok hatalmának megdöntésére. Ez az elképzelés talán a portával is elfogadtatható lett volna, mivel Magyarországot és Erdélyt egy család kezére, de nem közös malom alá kívánta juttatni. Ugyanakkor, mivel Rákóczi Zsigmond erejének az erdélyi támogatás lényeges eleme lett volna, de hatalmának bázisa az erdélyi fejedelemségtől, tehát a töröktől is független alapon nyugodott, nem jelentette volna az Erdély—porta kapcsolat magyarországi kiterjesztését. Az adott pillanatban ez tűnhetett a nemzeti királyság megteremtésében a legjárhatóbb útnak. II. Rákóczi György ennek a politikának folytatásaként igyekezett a magyarországi támadáshoz erdélyi hatalmától független bázist létrehozni, hogy a remélt királyságot a töröktől függetlenül bírhassa. Zrínyi és II. Rákóczi György koncepciójában ennek megfelelően határozottan ellentétes politikai elképzelések álltak egymással szemben. Míg Rákócziban élt annak a reménye, hogy megvalósíthatja azt, ami eddig egyik elődjének sem sikerült, és létrehozhatja a töröktől és Habsburgoktól egyaránt független magyar királyságot, addig Zrínyi leszámolt ezzel az illúzióval, ós a realitásokkal való szembenézésre ösztönözte a fejedelmet is. Ügy akarta a királyságbeli Magyarországot a Habsburgoktól elszakítani és Rákóczi uralma alá juttatni, hogy a török hatalmat érdekeltté tegye, amennyiben Erdély státusát kívánta Magyarország számára is megnyerni. Zrínyi elképzelése azonban csak a Bethlen és Rákócziak Erdélyére vonatkozott, csak hatalmas és a töröknek csak formálisan alávetett erdélyi fejedelemmel kívánta a perszonáluniót. Azzal a Rákóczival, aki moldvai és havasalföldi harcai után ki tudta kényszeríteni a porta jóváhagyását, gyakorlatilag szuverén uralkodója volt Erdélynek. Az újabb kutatás egyetért abban, hogy a XVII. század közepén politikai, katonai, társadalmi és gazdasági okok miatt teljesen irreális elképzelés volt a töröktől és a Habsburgoktól egyaránt független magyar nemzeti királyság léte.40 Zrínyit ennek megfelelően úgy láttuk, mint aki az illúziók és a valóság ellentmondásának szorításában kerget egy ábrándot.4 1 Tisztán logikai alapon is fel lehetne tenni a kórdóst, vajon Zrínyi rugaszkodott-e el a valóságtól, amikor politikai terveit kidolgozta, vagy a kutatás határozta-e meg tévesen ezeket. Már Perjós Géza rámutatott — rendkívül meggyőzően —, hogy Zrínyi a Várad eleste utáni időben, amikor a török elleni harc lesz az ország szempontjából min-39 Családi levelezés 348. és 349. 1. 40 A független magyar nemzeti abszolutizmus megvalósításának ekorbeli realitását vizsgálta: Makkai László: A kései feudalizmus korának története a magyar történelem egyetemi tankönyvében és „rövid összefoglalásá"-ban és Zimányi Vera: Az 1610—1630-as évek problémái. Tört. Szle., 1968. 1 — 2. 130-131. és 139. 1. 41 Makkai László : Két könyv Zrínyi Miklósról. Századok, 1966. 1310. 1.
