Századok – 1972
Közlemények - Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról 653/III
ZRÍNYI TERVE II. RÁKÓCZI GYÖRGY KIRÁLYSÁGÁRÓL 663 delemben olyan fontos Kassa —tokaji útvonal használhatatlan a török állandó ottani pusztításai miatt. A fenyegető veszély közeledésével terjedt a hódolás gondolata a pusztulásnak leginkább kitett vidékek nemessége körében. Meg kellene vizsgálni, vajon az ötvenes évek elején végrehajtott magyarországi csapatelhelyezéseknél nem volt-e szerepe annak, hogy az udvar a német katonaság jelenlétével kívánta a hódolási tervek végrehajtását megakadályozni. Ennek a katonaságnak később igen súlyos szerepe volt a felsőmagyarországi nemesség politikai elképzeléseinek az alakulásában. Elsősorban ennek a katonaságnak a jelenléte miatt éleződött ki annyira a hangulat, hogy a felsőmagyarországiak gyűlésein nyíltan kezdik tárgyalni a fejedelemválasztást és az elszakadási, hódolási terveket. A hódolásba vetett remények széleskörű elterjedését éppen Zrínyi művének a szenvedélyes hangja mutatja leginkább. Zrínyinek és a felsőmagyarországi nemességnek az elképzelései éppen ellentétes alakuláson mentek át az ország sorsa szempontjából olyan fontos 50-es években. A hódolás gondolata Zrínyinél, és tegyük hozzá, más uraknál is, abban az időben élő terv, amikor a felsőmagyarországiak körében éppen csak megkezdi a hódítását. Zrínyi akkor fordul el az ország sorsán változtatni kívánó elképzeléseiben a hódolás gondolatától, amikor az az ország nemességének nagyrésze előtt a megoldás egyetlen iitjává válik. Zrínyi elképzeléseinek a zsenialitását éppen a tervek időben ellentétes alakulása mutatja; a törökkel kapcsolatos tervének a lényegét éppen a Török Áfium mondanivalója ós az 1657-ből ismert hódolási szándék látszólagos ellentmondása mutatja meg. Terve az erdélyi fejedelemség dicsőséges korszakára esik, és akkor fordul el attól, amikor II. Rákóczi György kudarca a fejedelemség hatalmát semmivé teszi. Ezzel párhuzamos Zrínyi és a fejedelem kapcsolatának az alakulása is. 1657-ig állandó, szoros érintkezésben vannak egymással, a vereség után viszont, amikor Erdély már nem jelent politikai tényezőt, ez a kapcsolat megszűnik. Nem tudunk róla, hogy a lengyelországi kudarc után Zrínyi részt.vett volna az Erdéllyel kapcsolatos tárgyalásokban. Amikor Rákóczi fűhöz-fához kapkodva igyekezett hatalmát megmenteni, Zrínyi már eltűnt a fejedelemség körül tevékenykedők közül. Őt nem személyes szimpátia állította a fejedelem mellé, hanem határozott politikai koncepció, és amikor Erdély alkalmatlanná vált arra, hogy politikai koncepciók részese legyen, Zrínyi elejtette. Zrínyi elképzelései nem voltak azonosak a fejedelem szándékaival. Már említettük, érzésünk szerint II. Rákóczi György nem tulajdonított a királyságbeli Rákóczi-pártnak különös jelentőséget. Más erőkkel kívánta bővíteni Habsburg-ellenessége bázisát: az északi háborúban adódó lehetőségeket akarta felhasználni az uralkodó ellen indítandó támadásának előkészítésére. Köztudott, hogy a Lengyelország felosztásáért folyó harcba lépett be Svédország oldalán. Ez a szövetség két okból is ideálisnak tűnhetett II. Rákóczi György szemében. Egyrészt azért, mert lengyelországi területi igényeik pontosan kiegészítették egymást. Az erdélyi fejedelmek országuk kereskedelme után mentek, amikor Lengyelország felé igyekeztek hatalmukat kiterjeszteni. Egyrészt a lengyelek voltak legfontosabb külkereskedelmi partnereik, másrészt Lengyelország volt számukra a török hódítás óta a világ kapuja. Közép-Keleteurópa valamennyi fontos kereskedelmi útja — természetesen a Bécsen át húzódót kivéve — Krakkón át vezetett.3 3 A lengyelekkel való jó viszony, aminek a maximumát a perszonálunió jelenthette, az erdélyi kereskedelem számára életkérdés volt. I. Rákóczi György idején a respublika koronájának a megnyerése még megvalósítható törekvésnek tűnhetett, fia részéről azonban a lengyel trón elfoglalása kihívás lett volna szinte valamennyi európai hatalommal szemben. Ebben az időben már nem egyszerűen arról volt szó, mint I. Rákóczi György idején, hogy a területi integritását megőrző Lengyelország feletti befolyást akarták maguknak 33 Pach Zsigmond Pál: The Role of East-Central Europe in International Trade (16th and 17th Centuries) Etudes Historiques 1970. I. köt. 217 — 265. 1.
