Századok – 1972
Közlemények - Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról 653/III
662 PÉTER KATALIN' szolgát" keresett 1655-ben, Klobusiczky András őt ajánlotta a fejedelemnek,2 7 azt viszont nem tudjuk, hogy Rákóczi valóban a szolgálatába fogadta-e. Mindenesetre gyakran közvetített a fejedelem és Thököly között, bár utóbbinak nem volt „köteles szolgája".28 Most Vitnyédy rajta keresztül üzent a fejedelemnek: ha nem helyesli Zrínyi tervét, legalább a levelekkel ne okozzon neki kárt. A körülmények véleményünk szerint megengedik azt a feltételezést, miszerint Vitnyédy, Zrínyi „főember szolgája", Thököly ós Rákóczi környezetéből a saját társadalmi helyzetének megfelelő személyekkel tárgyalja meg az urak dolgát. Ennek megfelelően úgy látszik, Zrínyi Thököly Istvánon keresztül szorgalmazhatta terve elfogadását a fejedelemnél. Az irodalom eddig a királysághoz tartozó Magyarország lu-alkodó osztályának politikai terveiben csak a Várad eleste utáni idők hódolási szándékait tartotta számon.29 Eddig csak arról tudtunk, hogy 1663 körül felmerült egy felsőmagyarországi önálló fejedelemség alapításának a gondolata és ezzel kapcsolatban ennek az országrésznek a közös hódolása. Zrínyinek és környezetének egyértelműen elítélő volt a véleménye ezekről az elképzelésekről: minden erővel ós rábeszélőképesógükkel azon voltak, hogy a felsőmagyarországi rendeket ettől a gondolattól eltérítsék. Nincs ugyan közvetett adatunk Zrínyinek ezzel kapcsolatos kijelentéseiről. Erre azonban nincs is szükség. A Török Áfium mindennél ékesebben kifejezi a véleményét. Az eddigi megállapításokkal szemben már a Várad eleste előtti időkből is vannak adatok hódolási szándékokról. Először 1652-ből. Ekkor hallunk arról, hogy az udvarban félnek a felső-magyarországiak esetleges hódolása miatt.3 0 Nem tudjuk, mennyi alapja lehetett ennek az aggodalomnak, mennyire szóles körben terjedt el az uralkodó osztály tagjai körében ennek a lehetőségnek a gondolata. Maga az ötlet azonban egyáltalán nem volt újszerű ennek a kornak a Magyarországán. Egyes területek önkéntes, vagy kikónyszerített, de mindenképpen harc nélküli hódolása már Esterházy nádorsága idején igen súlyos probléma volt. Pázmánnyal folytatott vitáiban igen élesen felmerült ez a kérdés is, nemcsak konkrét esetekkel kapcsolatban, hanem elvi állásfoglalásszerűen is. Pázmány, a reálisabb és a béke megőrzésére elszánt politikus azon a nézeten volt, hogy engedni kell a hódolást, amíg az ország ereje nem teszi lehetővé a szóbanforgó területek megvédését. Esterházy ezzel szemben a legélesebben elutasította az érsek pacifista álláspontját, és minden esetben ellenállást követelt az előrenyomuló törökkel szemben, azaz a hódolni szándékozók megbüntetését.3 1 Az 1650-es évek előtt — Esterházy ós Pázmány vitái idején — azonban csak egyes szűkebb vidékek hódolásáról volt szó, szervezett és a királysági terület ilyen nagy részére vonatkozó elképzelésről 1652-ben hallunk először. Ezen időpont körül kezdett a török hatalom jelenléte Felsőmagyarországon igen nyomasztóvá válni. Az 1655-ös országgyűlési gravamenekben3 2 a rendek elkeseredetten panaszkodnak arról, hogy már olyan területekre is kiterjesztik harci tevékenységüket, olyan területeken is hódoltatnak, ahol emberemlékezet óta nem járt török. Az elmúlt országgyűlés óta egyre gyakrabban csapnak Rábán túli területekre, Bars megye például több tízezer forintot fizet, hogy a cirkáló törököket távoltartsa. Az ember megdöbbenve olvassa, hogy a magyarországi kereske-27 Klobusiczky András a fejedelemnek, 1655. márc. 23. Történelmi Lapok, 1874. 118. 1. 28 Theököly István levelező könyve. Közli: —I. —Ii. T. T., 1896. 208. 1. 29 Klaniczay : i. m. 786. 1. 30 Mednyánszky Jónás Rákóczi Zsigmondnak, 1652. jan. 10. Történelmi Lapok, 1874. 263. 1. 31 Horváth Mihály: Kismartoni regeszták. MTT. X. 32 OL. Kancelláriai Ívtár A. 37. Acta diaetae Anni 1655.
