Századok – 1972

Közlemények - Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról 653/III

ZRÍNYI TERVE II. RÁKÓCZI GYÖRGY KIRÁLYSÁGÁRÓL 661 javaslat a rendek egyöntetű és minden vitán és érdekkülönbségen felül álló visszautasításával találkozott. Ha a választás nélküli koronázás legfőbb ellenzője ezeknek az éveknek egyik leglojálisabb politikusa, Lippay György volt, úgy aligha tételezhető fel, hogy az osztrák ház örökös uralmának javaslatával szemben Zrínyi Miklósnak valóban harcolnia kellett volna. Nem beszélhetünk a szabad királyválasztás fenntartásáért vívott elkeseredett harcáról. Ennek alapján azt is meg kell állapítanunk, hogy az 1655-ös országgyűlés eseményei nem nyújtanak semmi alapot arra a következtetésre, miszerint politikai elképzeléseiben a szabad királyválasztásnak fontos szerepe lett volna. Az eddig elmondottak arra utalnak, hogy módosítanunk kell az irodalomnak azon a megállapításán, ami szerint Zrínyi Miklós a Habsburg-ház kihalása után. szabadon választott királyként akarta volna II. Rákóczi Györgyöt Magyarország trónjára emelni. Ezzel szemben azt az értesülést kell Zrínyi politikai elképzeléseinek összefüggőségében megmagyaráznunk, amelyik arról szól, hogy a fejedelmet a török hódolásra akarta rábeszélni. Ez a meglepő és első olvasásra szinte érthetetlen hír Vitnyédy Istvántól származik. Az ő leveleiből derül ki, hogy II. Rákóczi György lengyelországi visszavonulása közben egyes királyságbeli urak levelei az osztrákok kezébe kerültek. Ezekben a levelekben az urak a töröknek való hódolást „sollicitálták".2

6

Vitnyédyt ezek a hírek nagyon megijesztették, azonnal értesíti a dologról Zrínyit is. Figyelmeztetni akarta a rá leselkedő veszélyre, azt hitte ugyanis, és ezért volt megijedve, hogy urának is voltak a Bécsbe került levelek között írásai. Vitnyédy megnyilatkozásaiból világos: nem Zrínyi leveleinek az elfogatásáról értesült, ő maga következtetett arra, hogy a török hódolást szorgalmazó levelek között Zrínyitől származók is akadhattak. Nyilvánvalóan tudomása volt tehát ura ilyen tartalmú leveleinek a létezéséről. Sőt, nemcsak ő ismerhette ezeket, hanem a két Keczer is, Ambrus és Menyhárt, Néhány nappal azután ugyanis, hogy Zrínyivel közölte ezt az ismeretlen forrásból származó hírt, nekik is megírta a dolgot. Vitnyédy pontosan tudhatta, milyen főbenjáró bűnnek tekinti az udvar a hódolási szándékot, a sokat emlegetett 1655-ös országgyűlésen artikulus is született a hódolás megbüntetéséről. Elképzelhetetlen, hogy Vitnyédy, aki Zrínyinek nagy rajongója volt, olyanok között terjessze hódolási tervét, akik még nem tudnak róla, ós ezzel a leleplezés újabb veszélyének tegye őt ki. Keczer Ambrus Bethlen Miklós jóvoltából ennek a korszaknak jólismert szereplője. Mindenki tudja róla, hogy Thököly István legfőbb jószágigazgatója volt, minden ügyének hűséges gondviselője. Az б öccse Menyhárt. Róla kevesebbet tudunk. Feltehető, hogy ő viszont Rákóczi György embere volt. Amikor Rákóczi „idegen országra járó 26

A dolog fontossága miatt talán indokolt, hogy a megfelelő részleteket szószerint idézzük. Vitnyédy Zrínyi Miklósnak, 1657. okt. 18. MTT. XV. 122. 1. Ügy értettem az fejedelem hada elveszése korán kaptak valami leveleket el, úgy mondják, némely magyar urak az töröknek való beholdulást sollicitálták volna azokban, erősen tanácskoznak felőle, mi leszen vége, meghalljuk, bánnám, ha valaki jóakaróim közül volna (a levél utóiratában !) Vitnyédy Keczer Ambrusnak, 1657. okt. 29. uo. 78. 1.: Tartozom megírnia kegyelmednek, hogy az mi magyarink elveszése korán kaptak el valamely magyar urak leveleiben kikben az töröknek való behóldulásrul volt emlékezet, bánnám ha az én gróf uram leveleiben oda akadott volna, volt ezen dologrul consilium, de nem hallhattam semmi bizonyost. . . Vitnyédy Keczer Menyhártnak, 1657. okt. 29. uo. 80. 1.: ... most is mondják, találtak némely magyar urak ő nagyságának írt leveleit, kikben az töröknek való behódulást sollicitálták, ha complementumra való az levél, az meglehet, az kiről több nem szükség, tudván, nem kellene ónagyságának az én uram és egyáltaljában félt ő nagyságától, ha semmi hasznára nincs, nem is akar lenni uramnak, kárt ne csináljon leveleivel... (az egész levél szövegéből világos, hogy „őnagysága", akiről szó van, a fejedelem).