Századok – 1972
Közlemények - Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról 653/III
ZRÍNYI TERVE II. RÁKÓCZI GYÖRGY KIRÁLYSÁGÁRÓL 659 Az örökös királyság elfogadására vonatkozó javaslat ugyan nem az országgyűlési hivatalos tárgyalásokon hangzott el, hanem egy röpirat vetette be a köztudatba.2 4 A Pálfalvay János választott erdélyi püspöknek tulajdonított irat mondanivalójával szemben azonban nem kellett harcolni a szó szoros értelmében, mert a Habsburg-uralom örökletessé tételének a gondolata a Pozsonyban egybegyűlt rendek egységes ellenállásával találkozott. A rákövetkező reakció mindennél világosabban kiderül, ha az országgyűlésnek a Lipót főherceg trónraemelése körüli tárgyalásait és az azok körül kialakult hangulatot vizsgáljuk meg. Ahogyan a rendek az országgyűléstől azt várták, hogy a nádori széket végre betölthessék, úgy az uralkodó és környezete hasonlóan konkrét cél megvalósítására törekedett, a nemrég elhunyt IV. Ferdinánd után Lipótot akarták magyar királlyá tenni. Az uralkodói prepozíciókra tett javaslatok többségében szerepelt ugyan az interregnum elkerülése érdekében a trónörökös megválasztása, az ügy azonban ennek ellenére sem került az előterjesztésbe. Erdődy Imre ötletét valósították meg, aki azt a javaslatot tette, hogy amennyiben az uralkodó nem akarná a királyválasztás szükségességét a propozícióba foglalni, úgy egyes nagyurakat kellene az erre vonatkozó tervbe beavatni. Így is történt : sem az országgyűlési meghívók, sem Ferdinánd előterjesztése nem tartalmazta a főherceg trónraemelésének dolgát, Szelepcsényi, a kancellár vetette fel jóval a másik ügy, a nádorválasztás elintézése után, az új királyné és a trónörökös megkoronázását. A kancellár javaslatából nyilvánvaló, hogy Lipót trónraemelóse miért maradt ki a prepozícióból annak ellenére, hogy ez az ügy volt az uralkodó számára mindennél fontosabb. Nem akartak már az előterjesztés szövegében a választás vagy nemválasztás problémájára utalni, hogy a választás kihagyásával — ne támasszanak előre vihart, vagy — a választás javaslatával — ne korlátozzák saját esetleges lehetőségeiket. A kancellár ugyanis nem véletlenül nem tért ki a választás szükségességére, ez inkább igen fontos kihatású politikai manőver volt. Javaslatának elfogadása és Lipót választás nélküli megkoronázása Miksa és Rudolf magyarországi trónrajuttatásának a körülményeihez jelentett volna visszatérést.. Nem tudjuk, ezt számontartották-e. Az azonban feltétlenül tudatos volt, hogy ezzel az örökös tartományok gyakorlatát kívánták nálunk is megvalósítani. Ilyen értelemben, bár a javaslat ezt expressis verbis nem tartalmazta, a rendek ennek elfogadásával megtették volna az első lépést a Habsburgok uralmának örökössé tételéhez. A reakció pontosan megfelelt a kancellár javaslatában rejlő tendenciának: a rendek kijelentették, hogy ők választják és nem elfogadják az uralkodót (habemus liberam electionem, non iinpositivam). Az országgyűlés állásfoglalása egyébként korántsem lehet meglepő. Az uralkodóháznak régi politikai elképzelése volt az, hogy Magyarországot az örökös tartományokhoz hasonló státusba juttassák. A XVI. század végén az ő szempontjukból biztatóan alakuló helyzetet: Miksa ós Rudolf trónraemelésénél a választást nem foglalták az artikulusokba, a Bocskay-szabadságharc, konkréten II. Mátyás trónrajuttatásának körülményei megszakították. Az udvar már II. Ferdinánd megkoronázásánál vissza akart térni a Mátyás előtti gyakorlathoz, a választás elhagyásának a javaslata azonban alig csendesíthető vihart kavart az országgyűlésen. A javaslat majdhogynem megbuktatta még Ferdinánd megválasztásának a tervét is. Még ellenségesebb volt a rendek álláspontja az 1625-ös országgyűlésen, amelyen III. Ferdinándot kívánta az apja még saját életében megkoro-Magyar Országgyűlési Könyvtár Gyurikovies Gyűjtemény В 1/7. Acta Diaetae Anni 1655; OL. Kancelláriai Ívtár A. 37. Acta Diaetae Anni 1655; OL. Archivum Regni N 114. 19. köt. Acta Diaetalia. 24 Kiadta és a szerzőjét megállapította: Baranyay Béla : Adalékok az örökös királyság gondolatának történetéhez 1655 — 1687. Tanulmányok és közlemények a magyar jog-, alkotmány- és köztörténet köréből. II. köt. Karcag. 1927. 93—98. 1.
