Századok – 1972
Közlemények - Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról 653/III
656 PÉTER KATALIN' san átgondolt koncepciójához tartozott Pálffy megnyerése. Zsigmond a Habsburg-uralom megdöntésére irányuló terveiben Bethlen Gábor és I. Rákóczi György politikájához képest új utat nyitott. Már az 1644-es támadás idején, amikor apja ót hozta magával Magyarországra, látnia kellett, hogy a királyságbeli urak támogatását csak kikényszeríteni tudják, azt viszont tapasztalhatta, mennyire rájuk kell támaszkodnia, ha eredményes harcot akar folytatni az uralkodó ellen.1 1 Ezek a tapasztalatok érlelhették meg benne azt a szándékot, hogy szemben Bethlen és az apja politikájával, akik az uralkodó osztály többékevésbé spontán elégedetlenségére támaszkodva szervezték magyarországi támadásaikat, ő céltudatosan igyekezzék szilárd pártot kovácsolni a királyságbeli nagybirtokosok között. Pálffy nádorságának a támogatása az elsó lépés volt ennek a tervnek a megvalósításában: az erdélyi fejedelemség állandó informátora lett az udvarhoz közelálló körök ténykedésével kapcsolatban, de — ami ennél sokkal fontosabb — ígéretet tett rá, hogy fegyverei harc esetén is az erdélyiek mellé fog állni.1 2 Pálffy személyének a kiválasztása egyébként rendkívüli éleslátásra vall Zsigmond részéről. Egyrészt azért, mert protestáns ember, még ha nádor is, ebben az időben már nem lenne képes — és Zsigmond ezt tudta — érdekeit megfelelően képviselni sem az udvarban, sem zömében már katolizált osztályos társai körében.1 3 Másrészt közismert vallási elfogulatlansága elfogadhatóvá tette őt a még mindig jórészt protestáns köznemesség számára is.1 4 Zrínyi már Pálffy betegsége idején, 1653-ban kifejtette híres, levélformában megírt emlékiratában II. Rákóczi György előtt, hogy miért önmagát tartja a többi számbavehető jelölttel szemben a legalkalmasabb nádornak. Amikor a fejedelem támogatását kérte, tulajdonképpen Pálffy utódjául kínálkozott a Rákócziak magyarországi politikájának a képviselőjeként is. О maga világosan utal erre, amikor azt írja, hogy a „nagyságoddal való jó correspondentiábul áll az palatinusságnak jó viselése".15 Széchy biztosra veszi, hogy Zrínyinek sikerült megszereznie a fejedelem támogatását, és ha a jelölésére sor került volna, a követek mellette agitálnak. Ebben a kérdésben az lenne perdöntő, ha ismernénk a fejedelem és Lórántffy Zsuzsánna országgyűlési követeinek az utasítását, mivel azonban ezek nem maradtak fenn, kénytelenek vagyunk a körülményeket mérlegelni. Ezek arra utalnak, hogy II. Rákóczi György 1655-ben nem szánt különös szerepet politikai elképzeléseiben az öccse által létrehozott pártnak. Annakidején, még Rákóczi Zsigmond életében, az ő utasításai alapján a Rákóczicsalád bizalmasa, Klobusiczky András tette a legtöbbet a magyarországi vezető arisztokraták szervezésében. Most, az 1655-ös országgyűlésen is ő tárgyalt Zrínyivel. Kérdés azonban, hogy ígéreteiben mennyire támaszkodott a fejedelem utasítására ós mennyiben járt el saját, illetve Zsigmondtól örökölt intenciói szerint. Bizonyos ígéretek biztosan elhangzottak Zrínyi lehetőségeiről arra az esetre, ha a fejedelem szándékai megvalósulnak. Vitnyédytől, Zrínyi „főember szolgá"-jától és bizalmasától tudjuk azonban, hogy 11 A magyarországi hadjáratból anyjának küldött kicsit szkeptikus, igen jó megfigyelésekkel teli beszámolókat. Szilágyi Sándor: A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése. Magyar Történelmi Emlékek. XXIV. köt. Bpest. 1875. 12 Rákóczi Zsigmond levele a fejedelemnek 1651. okt. 31. Szilágyi Sándor: Herceg Rákóczi Zsigmond levelezése. Történelmi Tár, 1891. 218 — 219. 1. 13 Klobusiczky Andrásnak az 1649-es országgyűlésről Zsigmondnak küldött beszámolójából derül ki, hogy tudatosan támogatták őt, a katolikus jelöltet, a politikailag már háttérbeszoruló protestánsokkal szemben. Történelmi Tár, 1888. 254. 1. 14 Vallási elfogulatlanságának igen nagy szerepe volt nádorráválasztásában. Vö. Jedlicska Pál: Eredeti részletek gróf Pálffy család okmánytárához. 1401—1653 s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. Bpest. 1910. 496. 1. 16 Zrínyi Miklós összes művei II. köt. 176—192. 1.
