Századok – 1972
Közlemények - Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról 653/III
Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról Zrínyi Miklós politikai elképzeléseiről szólva, a kutatás egyetért abban, hogy Zrínyit Rákóczi végzetes lengyelországi vereségéig II. Rákóczi György magyarországi királyságának terve foglalkoztatta. Klaniczay Tibornak ez a szinte bravúros következtetéseken alapuló megállapítása a Zrínyi tevékenységével foglalkozó modern irodalomnak maradandó eredménye, minden vitán felül áll.1 Mivel pedig a nemzeti királyság megteremtéséért folytatott küzdelmek XVII. századi történelmünk legfontosabb problémáit érintik, ennek a megállapításnak a jelentősége túllép a Zrínyi-monográfiák keretein: a királysághoz tartozó Magyarország vezető politikusának az erdélyi fejedelem személyéhez kapcsolódó terveiről élő ismereteink XVII. századi történeti képünkben igen fontos helyet foglalnak el. Ezért érdemes minden momentumot elemeznünk, ha úgy tűnik, hogy ezeken az ismereteinken változtatnunk kell. Zrínyi Miklós végcélja világos, II. Rákóczi György uralmával akarta visszaállítani a nemzeti királyságot, e nagyhorderejű szándékának taktikájáról szóló ismereteink azonban még nem tekinthetők lezártnak. Eddig mellőzött adatok fényében úgy látszik, módosítanunk kell a kutatás eddigi eredményein. Közismert dologról van szó, csak mondanivalónk exponálásaképpen foglaljuk össze: eddig úgy tudtuk, Zrínyi a Habsburg-ház kihalása után szabadon választott királyként kívánta II. Rákóczi Györgyöt Magyarország trónjára emelni. Az uralkodóház kihalását és a fejedelem magyarországi lehetőségeit maga Zrínyi hozza kapcsolatba Rákóczinak írt egyik levelében, 1655 februárjában. Eszerint egész Európa a Habsburg-ház elerőtlenedését figyeli, mert Spanyolországban nincs fiúörökös, III. Ferdinánd pedig beteges, és két fia fiatal, nem is nagyon egészségesek. Reméli ugyan a megmaradásukat, de, ha meghalnának, nagy változások jönnének. Ezekkel kapcsolatos elképzeléseit nem is meri papírra bízni.2 A magyar tudományos irodalom egyszerűen tudomásul vette, úgy látszik, Széchy nyomán3 , hogy 1655-ben a Habsburg-házat valóban a kihalás fenyegette. A tények azonban ennek az állításnak nem egészen felelnek meg. 1 Klaniczay Tibor monográfiájában (Zrínyi Miklós. Második, átdolgozott kiadás. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1964) az ő munkája előtt született irodalom valamennyi lényeges megállapításával foglalkozik, így ezek felsorolásától eltekinthetünk. Perjés Géza egy évvel később megjelent művében (Zrínyi Miklós és kora. Bpest, Gondolat. 1965) sok tekintetben az övétől eltérő felfogást képvisel ugyan, a fejedelem királyságáról szóló megállapításaiban azonban egyetért Klaniczayval. 2 Zrínyi Miklós levele a fejedelemnek 1655 (jan—febr.). Zrínyi Miklós összes művei, II. köt. 225 — 226. 1. 3 Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós 1620 — 1664. Bpest. 1900. III. köt. 85. 1. Széchy ötkötetes életrajza a legterjedelmesebb és adatokban legbővebb feldolgozás Zrínyiről. A későbbi irodalom messzemenően épít az ő adataira, ezért rá hivatkozunk, ha úgy látjuk, hogy valamilyen félreértés tőle származik. 7 Századok 1972/3
