Századok – 1972
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III
600 PATJLINYI OSZKÁR rendi kereteit saját országos gazdaságának egyetlen társadalmi közösségnek a felvevőképessége, feudális gazdagsága szabta meg. Másként a nyugati kalmár. Ez nem a végpontján állott egy bizonyos forgalmi viszonylatnak, ellenkezőleg: a nagytávú forgalomnak egy-egy széles hatósugarú gócában. Onnan bonyolította több irányban is egymástól távoleső itt fejlettebb, ott kevésbé fejlett - közösségek árucseréjét. Úgy, hogy saját telephelye rendszerint a két végpont közé, egy harmadik közösség határain belül esett. Kalmár vállalkozása így általában nem egyetlen viszonylatra szorítkozott, üzletkötései egymást keresztező viszonylatok többszörös átlóhálózatán bonyolódtak le a szélrózsa minden irányában. így jeleníti meg Henric van Veldeken a XII. század utolján Maastrichtet, a Maas menti átkelőhelyet. Fekvéséért dicsőíti: messzeívelő transkontinentális útvonalak keresztezőpontja. Állomás ezeken Köln is, Tongern is, de ennél távolabbról indulnak és végpontjuk is túl esik rajtuk. Angliától Magyarországig vitt az egyik, míg a keresztező átlón Frankhontól Szászországig közlekedtek, sőt váilalkozóbbja eljárt egészen Dániáig meg Norvégországig.203 Ami állt Maastrichtre, állt Kölnre, Frankfurtra, Straßburgra, Nürnbergre, a sváb városokra, Konstanzra, Regensburgra, a Champagne városaira és még inkább a tengerparti emporiumokra, az északiakra is; ezeknek sem voltak szegényesek a kontinentális kapcsolataik. Mindannyia egocentrikusan, pók módjára, üzletkötő kapcsolatok sűrű hálójával szövi által az egész, számára elérhető világot, azzal a tudatos igyekvéssel, hogy annak minél több pontján, minél több közösségen vegye meg eladót és vevőt egyaránt megsápoló kalmárprofitját. Minden ilyen nyugati emporium mindennel és mindenkivel, az egész ismert világgal kereskedett:204 Velencével, Firenzével csakúgy mint a Hanza-városokkal, Flandriával, Brabanttal, de ugyanakkor Béccsel, Prágával, Krakkóval és Pozsonnyal, Budával is. A sokfelől nyíló | lehetőség kihasználása megsokszorozott profittal járt, a kalmártőke felgyorsult, hatványozott koncentrációjával, a szerényebb lehetőségekre kárhozta- 1 tott peremkörzetekét sokszorosan felülmúló polgári pénzvagyon-felhalmozódással. Az erőviszonyoknak ez az ellentétes alakulása a fejlődésben elől járó : Nyugat és a később felzárkózó Kelet között szükségszerűen feszültséget szült, 1 amely élesebb érdekösszeütközésekben is ki-kirobbant. A peremövezetek kalmárja nem hátrált meg egy csapásra a nyugati vetélytársak előtt. Ügy vélte, j hogy a gazdasági fölényt hatalmi eszközökkel, gazdaságpolitikai rendszabályokkal ellensúlyozhatja. A megoldást az árumegállító kényszer bevezetésétől I remélte. Elzárni az utat a dél-német és általában a kontinentális konkurrencia elől Magyarország felé, és így az árucsere közvetlen lebonyolítását, illetőleg e í monopolszerű közbeiktatódás révén a magyar piacon elérhető kalmárprofitot elsődlegesen a helybeli kalmárság részére biztosítani, ez volt a bécsi árumegállítójog mögött meghúzódó koncepció. A magyar piacon volt a hangsúly, ez és az ott elérhető profit volt a tárgyi indíték, de a gazdaságpolitikai rendszabály éle igazából nem a magyarországi, hanem a kontinentális, a nyugati kalmár ellen irányult. Ugyanez a helyzet Krakkó esetében is, azzal a különbséggel, hogy itt a krakkói kalmárság a torun/thorn-it nem az egész árucsere bonyolításából kívánta kizárni; beérte az északi útvonal legfontosabb árucikkének, a magyarországi réznek a közvetítő kereskedelmével. Nem lehet merő véletlen 203 Ld. a 87. jegyz. id. h. a 951 982. sor. 204 Vö. Röhrig a 195. jegyz. i. h.
