Századok – 1972
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III
NEMESFÉMTERMELÉS t'XK 1000-1526 KÖZÖTT 601 az sem, hogy a későbbiekben Európa-szerte oly nagy szerephez jutott árumegállításnak mint korlátozó kényszerrendszabálynak a gyakorlati alkalmazásával a kontinensen elsőként Bécs, a keleti peremövezet kevésbé tőkeerős kalmárja kísérletezik. A gazdasági fölénnyel bíró, a viszonylag tőkeerős nyugati kalmárnak erre nem volt szüksége, legalábbis nem a közte és keleti partnerei közt eredetileg fennállott erőviszonyok mellett. Láttuk Bécs példáján, hogy a jól átgondolt gazdaságpolitikai, hatalmi beavatkozásnak sem lehetett a kellő gazdasági potenciál híján tartós foganatja. Az egyenlőtlen erőviszonyok mellett sem a bécsi sem a magyarországi kalmár számára nem volt szabadulás a nyugati, hova-tovább német és az olasz kalmártőke szorítójából. Hogy a valóságos helyzetet, Nyugat nyomasztó túlsiílyát mennyire érzékelte a korabeli köztudat is, ezt jól példázza a visegrádi királytalálkozó résztvevőinek a magatartása. A kereskedelem fellendítésére irányuló törekvésükben nem a hazai kalmár ösztönzésére nyugatjáró útjait előmozdító kedvezmények szorgalmazására helyezik a fősúlyt, hanem a nyugati kalmár megnyerésére. Ezt részesítik vámkedvezményekben, halmozzák el oltalomlevelekkel, mert ő tőle, az ő magyarországi útjaitól várják, hogy az ország bőségében legyen a külföldi — cseh, sváb, rajnamenti, flandriai áruknak.20 5 * A feudalizmus viszonyai közt, de már az ezt megelőző formációkban is, a távolsági árucserét az tette lehetővé, hogy a munka termelékenysége a leg-I változatosabb termelési viszonyok mellett is az akkor ismert világ legkülönbözőbb pontjain egyre nagyobb társadalmi terméktöbbletet hozott létre, i A használati javak egyre bővülő feleslegét, amelyek jó részt, legalább is a kezdeti fázisban, éppen a kalmár piacra csábító közvetítő tevékenysége révén váltak árukká, anélkül, hogy árunak szánva termelték volna őket. Ez a terméktöbblet kisebbik részében megmaradt a termelő parasztnak vagy kézművesnek a tulajdonában, sőt esetleg már az ő kezében változott át pénzáruvá. A nagyja azonban a többletterméket hatalmi kényszerrel elsajátító földesúr (király) kezében sűrűsödött össze fogyasztó — improduktív — úri gazdagsággá. A kalmár, akinek profitja az eladás mozzanatával realizálódott, azt tehát elsősorban ezen az úri fogyasztógazdagságon vette meg. Még hozzá úgy, hogy áruját a valóságos értékét tetemesen meghaladó áron adva el, az úri gazdagság állagát képező társadalmi terméktöbbletnek egy részét egyszerűen elsajátította. Magyarán — Marx szavaival élve - vevőjét becsapta, megsápolta.206 De ugyanezt tette az áruk vételénél azok eladójával is, — neki meg a valóságos értéken aluli árat fizetett. Ezért is volt vállalkozásának oly magas a nyereségkulcsa, amint ez a kalmár pénzvagyonának, a kalmártőkének gyorsütemű és erős növekedésében tükröződik. Minthogy ez a sápoló tevékenysége közvetlenül és még inkább közvetve a kisembert, a nép szélesebb rétegeit, a városi szegénységet is érintette, nemcsak az uszoraellenes egyház volt fenntartással vele szemben, hanem azt a korabeli közfelfogás is ellenséges gyűlölettel kísérte; Luther fogalmazásában a tolvajokkal, rablókkal vette egy kalap alá.20 7 205 Pleidell, 85: 39. 1. 3. j. — Vö. fentebb 687-588. 1. 206 Marx Károly: A tőke, III, 4 (III. könyv, IV. szakasz, 20. fej.), főként 331. 1. 207 Martin Luther: Von Kaufshandlung und Wucher (1524) — idézi Marx az előző jegyzetben id. h. 49. jegyz.
