Századok – 1972

Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III

NEMESFÉMTERMELÉS t'XK 1000-1526 KÖZÖTT 599 távon persze a profitnak is csak egy töredékrészét foghatta ki magának. A nagyját ugyanis az idegen partner már eleve az árkalkulációban számítolta le magának. A forgalommal járó tényleges költségtöbblet, a mindenkori piaci konjunktúra (kereslet —kínálat) és a részlegesen, hellyel-közzel már érvényesülő' értéktörvény összetevői mellett, az áralakulásba (kalkulációba) nem kis mértékben belejátszott az a különbség is, amely az üzletkötő felek, az eladó és a vevő között éppen a rendelkezésükre álló pénztőke tekintetében a tőkeerős nyugati kalmár, az eladó javára állott fenn. Utóbbi, s ez természetes, kihasználta vevőjének a kényszerhelyzetét, hogy mérsékelt pénzvagyonával áruhitelre szorult. Adatszerű dokumentációját találjuk Franz Bastian-nál, aki a regensburgi Runtinger-ház posztóüzleteinek az aprólékos, az egyes tételeket a frankfurti bevásárlástól a regensburgi, illetőleg bécsi eladásig azonosító elemzéséből azt a megállapítást szűrte le, hogy a hitelt nyújtó regensburgi nagykereskedő Bécsben lényegesen magasabb árakat ért el brabanti és német posztójáért, mint a regensburgi piacon. Míg Bécsben a kereskedőház az 1401 - 1404. években a frankfurti beszerzési árakkal szemben a st. trondi posztót 17 -22 27 33 37%, a kölnit 26 -39- 40%, a marburgit meg éppen 58% bruttó felárral értékesíti, a regensburgi piacon ezek az árak csak kivételesen vagy csupán rőfszám eladásnál voltak elérhetők.200

A velencei eredetű árunál is, az 1383 1387. években, tetemesen magasabb volt a regensburgi nál a prágai eladások tiszta nyeresége. Selyemnél (nyersáru) 31—33% (Regensburgban 12%), selyemszöveteknél 25% (Regensb. 20%), sáfránynál 20% (Regensb. 10 16%), borsnál 40% (Regensb. 27%).20

1 A keleti övezet kalmárja — maga is jórészt nyugatról betelepedett jövevény természetszerűen a saját hasznára kívánta volna megvenni ezt a borsos felárat a magyar úri gazdagokon. Miért is telepedett volna meg másért a vallon, a „latin" kalmár a királyi meg püspöki váraljákon, ha nem azért, hogy itt állandó érintkezést tartva fogyasztó vásárlóival, előnyösebb helyzetbe kerüljön a Maastrichtből, a Svábföldről vagy Regensburgból csak egy-egy útra átszekerező földieivel szemben, és a távolsági árucsere rendkívüli profitját így magának biztosítsa? Számot vethetett ebben származásával, rokoni kapcsolataival is, azzal, hogy mint ismert üzletfél közvetlen kapcsolatban maradhat szülővárosával: ott helyben szerzi majd be áruját és maga lehet a távolsági forgalom lebonyolítója. Ennek a fejlődéslépcsőnek a tükrözője például a kölni áru megállításnak többek közt a magvarországi kalmárok ellen is iránvuló éle.20

2 Hosszú távon mégis a nyugati kalmár kerekedett felül. Egyszerűen azért, mert az európai gazdaság lépcsőzetes fejlődésének folyományaként sokkal több irányban nyílott lehetősége a kalmártevékenységre, mint a keleti peremkörzetekben lehorgonyzódott vetélytársai előtt. Akár a kontinentális nyugat, akár a mediterraneum felől szövődő kereskedelmi kapcsolatainkat vesszük, a magyarországi kalmár a forgalmi ívnek a végpontján állt. Akár egyik, akár másik ágán tevékenykedett, sőt ha mindjárt mindkettőn is, számára erősen korlátozottak maradtak az üzletkötés lehetőségei. Azok nagyság-800

Bastian: Runtingerbuch, 79: I, 602 -522. és 529 — 534. 1. 201

Id. m. 631-642. 1. 202 Ld. a 199. jegyzetben id. h. — Ld. még Hektor Aman: Maastricht in der mittelalterlichen Wirtschaft — Études sur l'histoire du pays mosan au moyen âge. Melanges F. Rousseau. Bruxelles, 1958. — André Joris: Der Handel der Maasstädte im Mittelalter — Hansische Geschichtsblätter, 79, 1961.