Századok – 1972
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III
NEMESFÉMTERMELÉS t'XK 1000-1526 KÖZÖTT 573 a XV. század végén egyenesen 1 millió dukátról ( = 3500 kg arany) beszélnek. Nürnberg viszont ugyanebben az időszakban csak 60 000 ar. f-tal ( = 200 kg arany) gazdálkodik.08 A mennyiségi adatok rövid, inkább csak példálódzó sora is jelzi a kalmár meg az uzsoratőke elsajátító mozgásából táplálkozó polgári vagyonképződés két lényeges mozzanatát. A gyorsütemű növekedés általános tendenciája az egyik, amint ezt a legszemléletesebben az augsburgi és nördlingeni adóösszeírások rendszeres feldolgozásai illusztrálják. A másik az egész folyamatnak a lépcsőzetes kiszélesedése. Elsőnek Itália nagy kalmár városaiban, és ezek, kivált Velence, Genova, Firenze, végig az egész középkoron át meg is maradnak az élen. Európa további körzetei - az Alpoktól az Északi Tengerig, meg az Atlanti Óceánig elnyúló térségben — hol nagyobb, hol kisebb időlépcsőben később zárkóznak fel, és ekkor is általában mérsékeltebb vagyonszintekkel. Vonatkozik a mérsékeltebb szint a Scheide parti meg a német Hanza-városokra is, jóllehet a tengeri hajózás nagy előnyét ezek is élvezték, csak éppen a földrajzi adottságok miatt nem találhatták módját, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsenek a levantei piacokkal. Ennél is kevesebbel kellett az európai szárazföld keleti peremkörzeteinek beérniök; köztük Magyarországnak is. A pénzgazdaság felgyorsult növekedésében egyre több nemes fém öltött pénzformát. De távolról sem annyi, amennyit a térben és tömegében egyaránt táguló áruforgalom és a pénzvagyon-felhalmozás igényelt volna. A szükséglet nagy megugrását az olasz emporiumokban a nagy ezüstérmének, a garasnak (denaro grosso, soldo) majd az aranypénznek a veretése jelzi. A 12 dénár (=1 solidus — számítási pénzben) értékű garas kihozatalával elsőként a XII. század derekán Trident, majd a XII XIII. század fordulóján — Velence kísérletezik; Firenze 1237 körül követi példáját.69 Az aranyforint, a „fiorino d'oro" veretését viszont Firenze, és vele valószínűleg egyidejűleg Genova is, i 1252-ben kezdi el, míg Velence csak 1284-ben hozza ki a „ducato d'oro"-ját.70 A felduzzadt nemesfém-szükségletet az aranynak afrikai eredetű hányadától7 1 eltekintve egészében az európai bányagazdaságnak kellett fokozott terméshozamokkal kielégítenie. Már csak azért is, mert a levantei kereskedelem rendkívüli profitját a kalmár jórészt az európai fogyasztóból préselte ki. Pénzgazdálkodás, tőke gyanánt mozgó pénzvagyon egyfelől és nemesfémtermelés a másik oldalon, — a kettő kölcsönösen kellett hogy hasson egymásra oly világban, ahol a pénz szerepét érmévé verve vagy veretlenül nagy általánosságban a két nemesfém töltötte be, míg a váltó, a fizetési eszköz első papírformája legfeljebb ha bontakozott.7 2 Nem véletlen, hogy a XII - XIII. század fordulójával az ezüsttermelés, addig ismeretlen gazdag előfordulások feltárásával Európa-szerte ugrásszerűen fellendült. Főként a keleti sávban, annak mind régibb múltú körzeteiben (Friesach, Trident,73 Jihlava/Iglau, Selmec-68 1. m. 607. 1. 69 Alfred Nagl: Die Goldwährung u. die handelsmäßige Goldrechnung im MA. Studie z. G. des ma. Währungswesens — Numismatische Zeitschrift (Wien), XXVI, 1894, 74 — 75, 151 — 156. 1. — Robert Davidsohn: Forschungen zur Geschichte von Florenz. Vierter Teil. Berlin 1908. 318. 1. — Vö. Hóman, 1: 213 — 216. 1. és 2: 79 — 84. 1. 70 Nagl, 69: 74 — 80 és 159 — 163. 1. — Vö. Hóman i. h., aki regisztrálja az aranyforintnak Itálián kívüli megjelenését is. 71 Vö. alább az 593. 1. 72 Firenze váltóüzletei Tunisszal a XIII. század második felére nvúlnak vissza (Davidsohn, 59: 4. Bd, 2. Teil, 390. 1.). 73 Adolf Zycha: Das Recht des ältesten deutschen Bergbaues bis ins 13. Jahrhundert. Berlin, 1899. — Paulinyi, 20. 2 Századok 1972/3
