Századok – 1972
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III
574 PATJLINYI OSZKÁR bánya, Radna), mind frisebb feltárásain (a szász Freiberg, Besztercebánya. Kutná Hora) ,74 amelyekkel akkor Nyugaton legfeljebb ha Goslar tartott lépést.75 Ez a nagy fellendülés az ezüst termelésében mindenütt a bányagazdaság gyökeresen megváltozott termelési viszonyai között megy végbe, karöltve amolyan kisebbfajta „technikai forradalommal". Utóbbi, a míves vízemelő szerkezet hajtókaros vagy kerekes vitla — alkalmazásával jó időre megóvta a mélyülő aknaműveket az elfulladástól, kiemelve ezzel legalább három-négy további emberöltőre a mélyművelést első válságából. Ez a fejlődés a XII XIII. század fordulóján elsőként és ez elgondolkoztató — éppen a Déli-Alpok bányakörzeteiben, Karintiában, Tridentben követhető nyomon, amelyek a legközelebb estek a nemesfémre éhes olasz városokhoz.7 6 A nemesfémtermelés és a kalmártőke koncentrációs körzetei nem fedik egymást. A z idegen kalmártőke és Magyarország nemesfém-készletének kiáramlása. Nyugat- és Kelet-Európa ellentétes gazdasági fejlődése A XIII. század gazdag ezüstfeltárásai, majd az európai aranynak a XIV. század óta fejtett elsődleges előfordulásai is, kivétel nélkül Európa keleti övezetébe Salzburg, Szilézia, Magyarország területére estek. A kontinensnek éppen a másik felére, mint ahol - Itáliában és Európa nyugatán — a kalmártőke felhalmozódása összpontosult. Távoli szárazföldi államokba, amelyekkel szemben a nyugati kalmár sarcoló erőszakra, vagy éppen hódításra nem gondolhatott, mint ahogy ezt, kihasználva tengeri túlsúlyát, gátlás nélkül megtette a keresztes hadjárat ürügyén elfoglalt Konstantinápoly kincseinek az elrablásakor. De nem tehette rá kezét az afrikai aranyözön termelő övezeteire sem, Abessziniára, Nubiára és a Szenegál folyó meg a Niger-könyök térségére, Nyugat-Afrikának a Szaharán túli részeire.7 7 Az arab hódítás évszázadokra hiú ábránddá tette ha kiben ugyan felmerült — a Földközi-tenger partvidékéről kiinduló gyarmatosítás gondolatát, amit azonban utóbb a XV. században, azonmód valóra váltottak a portugálok, mihelyt hajósaik eljutottak Afrikának atlanti-óceáni partjaira és közvetlen érintkezésbe kerültek a 74 Cseh vonatkozásban: Jan Kofán: Prehlednó déjiny ceskoslovenskóho hornictví. Praha, 1955, közelebbről 71 — 74, 85 — 87. 1. további irodalommal. — Jihlavy/Tglau kezdeteire bővebben Adolf Zycha: Das böhmische Bergrecht des Mittelalters auf Grundlage des Bergrechts von Iglau. I. Berlin, 1900. — Selmecbánya korai kezdeteire: Paulinyi, 20 : 32 — 34. (49—51.) 1. — Radnára: Györffy, 5: 553 — 555, 562—564. 1., azzal a megszorítással, hogy a kezdeteket (XIT. század?) nem kell feltétlenül a német kolonizációhoz kötnünk. — Freiberg i/Sa.-ra: Hermann Ermisch: Das sächsische Bergrecht des MA. Leipzig, 1887. és Manfred linger: Stadtgemeinde und Bergwesen Freibergs im MA. — Abhandlungen zur Handels- und Sozialgeschichte, Bd. V, Hrsg. im Auftrag des Hansischen Geschichte vereine. Weimar, 1963. 75 Walter Bornhardt: Geschichte des Rammelsberger Bergbaues von seiner Aufnahme bis zur Neuzeit. — Archiv für Lagerstättenforschung, Heft 52. Berlin, 1931. Adolf Zycha: Montani et Silvani. Zur älteren Bergwerksverfassung von Goslar. — Deutsches Archiv f. Geschichte des MA., Jg. 3, 1939. 76 Paulinyi, 20; vö. Zycha, 73; az itáliai nemesfémszükséglet hatására vonatkozó utalás: Paulinyi, 20: 85 (311 312. 1.). 77 A. Soetbeer : Edelmetallproduktion und Wertverhältnis zwischen Gold und Silber—Petermanns Geograpische Mitteilungen, Ergänzungsheft, Nr. 57, Bd. XIII, 1879.
