Századok – 1972
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III
NEMESFÉMTEKMELÉSÜNK 1000-1526 KÖZÖTT 569 forgalma hasonló keretek közt mozgott. Előbbi a XIII. század utolsó negyedében 45 000 t körül járt. Stettin a XVI. században évi 2-3000, Hamburg 4 — 6000 t gabonát forgatott, ami a XX. század elején egyetlenegy, illetőleg két hajó rakományának felelt volna meg.42 A Hansa-városok közül a XIV. század végén Reval (1384) 131 085, Lübeck (1354) 293 760, Rostock (1384) 76 640, Stralsund (1378) 330 240, Hamburg (1400) 336 000 lübecki márka értékű forgalmat bonyolított le egy év alatt.43 Ennél többre a korabeli szállítóeszközök térfogatából sem igen futotta volna. Még a legnagyobb típusú kereskedelmi tengerjáró hajókéból sem. Átlagos teherbírásuk 100—300 t volt, és a kereskedelem célszerűségből ezeket részesítette előnyben.4 4 Korlátozott volt, általában a tavasz meg a nyár hónapjaira szorítkozott, maga a tengerreszállás is. Az itáliai és a délfranciaországi kikötőkből kiinduló hajókaravánok legfeljebb ha kétszer járták meg a Földközi-tenger keleti medencéjét, ezt is jobbára partmenti hajózással és pihenőkkel a görög szigetvilágban.4 5 A jelentéktelennek tetsző árumennyiségek ellenére is ez a kereskedelem a korabeli viszonyokhoz képest tekintélyes nemesfém-mennyiséget forgatott. Nagy összegek mentek el már a szállítmányok árába is. Ami áru a Levanteból jött, az mind az árskála legfelsőbb fokán elhelyezkedő drága áru volt. A feudális és a polgári gazdagok ínyenckedését, tobzódó pompakedvelését szolgáló fűszerek, szövetek, selyemáruk, szőnyegek, drágakövek csakúgy, mint az európai kifinomult luxusipar ritka segéd-, vagy éppen alapanyagai, — például a nyersselyem.4 6 Aranyárura átszámítva egy-egy ilyen hajórakomány pénzértékét, a XIII. században 24 -35, a XV. század hetvenes éveiben meg már 105 kg-nyi aranymennyiséget kapunk.47 Ehhez járult, hogy a Távol-Kelet és az európai Nyugat viszonylatában ez az árukereskedelem örök folyamatosságban passzív fizetési mérleggel zárult Európa terhére. A Földközi-tenger emporiumaiból állandóan áramlott Kelet felé a nemesfém, főként az ezüst, hogy kinccsé merevedjék a keleti, főként indiai despoták és vazallusaik gazdagságában. Ennek a gazdagságnak a mediterrán kalmár hazai termékekben a finomabb szövetárun kívül nem sokat tudott nyújtani. Az időszakonként hadi dugáruvá nyilvánított réz, vasáruk és hajófa mellett, kivitele főként textilfélékből állott, amelyeknek a Közel-Kelet és Egyiptom volt a fő felvevőpiaca, amíg — Accon eleste (1291) óta - a pápai tilalmak ezt is meg nem nehezítették. A levantei áruk javát, a fűszert, drágakövet, selymet termelő Távol-Keleten legfeljebb ha a bizánci módra készült arany-ezüst szövésű nehéz szövetek, a finomabb textiláruk és a velencei üveggyöngyök meg hamis drágakövek találtak érdeklődésre. Amire India hatalmasai amúgy igazából vágyakoztak, mint pl. a selyemre vagy az arabs lóra, fegyverzetre, annak nem Európa, hanem Kína 42 Werner Sombart: Der moderne Kapitalismus, Bd. I — II. München, 19214; Adatok: I. 282-283, 309. 1. 43 I. m. I. 282. 1. — Walter Stieda: Revaler Zollbücher u. Quittungen des 14. Jhs. — Hansische Geschichtsquellen, Bd. V. Halle, 1887, LVI —LVII. alapján. 44 Ernst Daenell: Die Blütezeit der dt. Hanse, Bd. I—II. Berlin, 1905 — 1906; adatok II. 347. 1. — Vö. Kulischer, 41: I. 266. 1. — Sombart, 42: II.4 279. 1. 45 Wilhelm Heyd: Geschichte des Levantehandels im Mittelalter. Bd. 1 — 2. Stuttgart, 1879; adatok: I, 199. 1. 40 Heyd, i. m. II. köt., az árukról szóló utolsó fejezet. " Kulischer, 41 : I. 266. — Az adatok átszámításánál a korabeli aranyforintot lurván 3,5 g-mal vettem számba, ami a firenzei aranyforint 23 11/12 karátos (= 996,6%) "inomságával (vö. Hóman, 2: 85. 1., 2. jegyz.) értendő.
