Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
46 ZIMÁNYI VERA 100 kg búzáért. A XVI. század közepétől kezdve a nyugati segédmunkás életszínvonala rohamosan romlott, s ez a helyzet csak fokozódott a XVII. század során. Sopronból sajnos nem rendelkezünk olyan bőséges adatokkal és azok alapján kiszámítható 10 éves átlagokkal, mint Elzászból, azonban szórt adataink is lehetővé teszik az összehasonlítást. Világosan kitűnik, hogy mind a XVI. század második felében, mind pedig az egész XVII. század folyamán sokkal magasabb volt a soproni segédmunkás reálbére, mint nyugati társáé; a soproni reálbér a XVII. században is alig romlott a XVI. századi átlaghoz képest. Kiemelkedő romlást a háborús évek, vagy egy-egy különösen rossz termés esetén tapasztalunk, és mivel nincs elég adatunk a 10 éves átlagok kiszámításához, ezek az évek nagyon kiugranak a grafikonon, de még ilyenkor is messze elmaradnak az elzászi szint mögött. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált terület lakossága nemcsak jobban táplálkozott, több húst fogyasztott, mint a francia parasztság, hanem a reálbérek is sokkal magasabbak voltak itt. Ezt a megállapítást nyugodtan vonatkoztathatjuk a parasztságra is, hiszen a szőlőkapások napszámbérét is feldolgoztuk és tudjuk, hogy az csak kevéssel maradt el a kőművessegéd napszámbére mögött. Összehasonlításunkból arra az eredményre jutunk, hogy az elmaradottabb keleteurópai viszonyok végeredményben azt eredményezték, hogy a munka kihasználása is elmaradottabb, rosszabb hatásfokú volt, ami rövid távon a népesség jobb életszínvonalát tette lehetővé. Feltételezésünk szerint a helyzet valamelyest romlott a XVIII. század folyamán. Erre enged következtetni a növekvő népsűrűség (1767-ben már 57 fő/km2), amellyel nem járt együtt a termelékenység fokozódása, de még a vetésterület megfelelő arányú növelése sem. Az 1717-es és 1752 —54-es összeírásokból kiderült, hogy jelentősen csökkent e nem egészen fél évszázad alatt az egy főre eső szántóföld mennyisége. H. Prickler vizsgálódásai pedig, amelyeket a közeli Ruszt gabonadézsma-jegyzékei alapján végzett, arra mutatnak, hogy a termelt gabonamennyiség, bizonyos periodikus ingadozás ellenére is, végső tendenciájában nem emelkedett, hanem inkább valamelyest csökkent a XVIII. század folyamán.9 0 Az a benyomásunk támad, hogy a fraknói uradalom jobbágyai a XVIII. század közepére mind abszolút értelemben, mind pedig az ország más vidékeihez viszonyítva veszítettek abból a kivételesen kedvező helyzetükből, amelynek a XVI —XVII. század folyamán részesei voltak. FÜGGELÉK OL. Esterházy hg. lt. P. 125. 102. köteg. 10491. sz. Beiläufiger Extract des bahren Gelds Einkommen bei der Grafschaft Förchtenstein. [1650] fl kr. d. Mattersdorf hat verwichenes 1650 Jahr samt dem Bannwein in Geld erlegt Forchtenau Wiesen Siegles Krensdorf Pötsching . . . . Zillingtal Stinkenbrunn . . 475 2 1 494 22 1 583 45 3 622 47 2 2 172 24 2 418 21 867 10 2 784 57 1 90 H. Prickler kéziratos tanulmánya a ruszti gabonatermelésről, amelynek adatait volt szíves rendelkezésemre bocsátani.
