Századok – 1972
Tanulmányok - Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000–1526) 561/III
568 PATJLINYI OSZKÁR Távolsági kereskedelem - Levante — pénzgazdaság — polgári vagyonfelhalmozódás; gyorsütemű növekedésük területi lépcsői. Az európai nemesfémtermelés ugrásszerű fellendülése a XIII. században A népvándorlás forgatagából a feudalizmus termelési viszonyai között újraéledő Európa gazdasági életében a XI. század óta, ha eltérő időlépcsőkben is, de egyre átfogóbb egyetemességgel bontakozott ki a termelőfolyamat kettős társadalmi munkamegosztása, és ennek felszíni megnyilvánulásaként az önellátó gazdaságok többlettermékeinek a cseréje, a kereskedelem. Szerényebb méretekben a mezőgazdaságitól elkülönülő ipari termelés szűkebb körzetű helyi piacain, a termelő és fogyasztó közvetlen érintkezésében. Viszont annál nagyobb léptékkel és egyre gyorsuló ütemben a már korai kezdetein is nemcsak országok közt bonyolódó, hanem világrészről világrészre ívelő távolsági közvetítő kereskedelem emporiumaiban, ahol ellentétes éghajlatok alatt, elütő természeti adottságok és más-más társadalmi viszonyok közt termelő közösségek különleges termékfeleslegei cserélődtek.39 A Bizánccal hagyományosan fennállott, majd az arab világgal is létrejött érintkezésből ennek a közvetítő kereskedelemnek a szférájában került újra át az Óvilág nyugati térfelébe a csereérték pénzformája, s vele, belőle az ezüstben-aranyban jelentkező pénzvagyon, majd meg betetőzésül a polgári kalmár kezében ennek a pénzvagyonnak a tőkés — értékelsajátító - mozgása.40 A pénznek ez a sokrétű funkciója tette, hogy végül is messze fölülmúlva a földesúri gazdagság kincsgyűjtő szenvedélyét, a polgári kalmártőke vált a nemesfémpiac legnagyobb fogyasztójává. Az áruk mennyiségén, a térfogaton mérve a középkori forgalom még tetőzése idején is messze elmaradt a tőkés korszak árutömegeitől. A kereskedelemtörténet például még a kései középkorban is mindössze évi 1250 t-ra becsüli a Gotthardhágó forgalmát, amely pedig a XIII. század első harmada óta az Itália és a Felső-Rajna vidéke közti kereskedelemnek a fő útvonala volt. Ez alig 0,43%-a a XIX. század végi átmenő forgalomnak, amely 1889-ben 296 491 tonnára rúgott.41 Anglia gyapjúkivitele, a Hansa-városok gabona-39 A távolsági kereskedelemnek Európa-centrikus képlete a XI. századdal kezd erőteljesebben kibontakozni. A Földközi-tenger térségében főként az olasz városállamok tartják kezükben, az Északi- meg a Keleti-tengeren pedig a flandriai, az angolszász és a Hanza-városok. Fejlődése szorosan egybefonódik a régibb múltú arab meg bizánci szektorokkal, amelyek hatókörzetébe nemcsak Európa mediterrán térsége esett bele, hanem — főként a X—XI. századig, és itt szoros ölelkezésben a viking —normann kereskedelemmel — a kontinens északi övezete is. Utóbbi vonatkozásban itt röviden csak Günther Probsztnak a 82. jegyzetben idézett 1904. évi tanulmányára és az ott idézett pénztörténeti kutatásokra utalnám az olvasót. — A társadalmi munkamegosztás két változatával kapcsolatban helyénvalónak látszik itt is hangsúlyozni, hogy a kettő közül az egyes közösségek közt bontakozó megelőzte a másikat, azt, amelyik egy-egy társadalmi közösségen belül az egyes különleges munkák hivatásszerű elkülönülésével ment végbe. Ld. ehhez Karl Marx: A tőke, I. Kossuth Kiadó, 1955, 90 — 91. 1. és A tőke, III. Kossuth Kiadó, 1967,4 190—191. 1. — Vö. Jürgen Кuczynski: Allgem. Wirtschaftsgeschichte. Von der Urzeit bis zur sozialistischen Gesellschaft. Berlin (Dietz), 1949, 38 — 41.1. 40 Vö. az előző jegyzetet. 41 Aloys Schulte: Geschichte des ma. Handels und Verkehrs zwischen Westdeutschland und Italien. Bd. I. Stuttgart, 1900, 722 — 723.1.; vö. ui. 169 — 170.1., valamint Josef Kulischer : Allg. Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters u. der Neuzeit, I. München, 1928, 267. 1.
