Századok – 1972

Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I

42 ZIMÁNYI VERA Adataink elsősorban a gabona- és bortermelésre vonatkoznak, a fraknói uradalom urbáriumai sajnálatos módon nem tartalmazzák az állatállomány számbavételét. Egyedül az 1752 — 54-es megyei összeírás tünteti fel a jobbágyok állatait is, bár megjegyzendő, hogy egy megyei összeírás alkalmával sokkal nagyobb lehetőség volt az állatállomány egy részének az eltagadására, mint az uradalmi felvételek alkalmával. (Lásd a függelékben !) A jobbágyoknak állatokkal való ellátottsága mindenesetre nagyobb volt, mint a nyugat-európai parasztságé; ez összefügg a kisebb népsűrűséggel, amely relatíve több állat tartását tette lehetővé. Makkai László számításai szerint Nyugat-Magyarországon egy-egy jobbágycsalád cereáliafogyasztása nem igen haladta meg a napi 3250 kalóriát; ehhez még legalább 8256 kalória hiányzott. Ezt a hiányzó mennyiséget hüvelyesekkel, káposztával, tejtermékekkel, tojással, mézzel és főleg hússal pótolták.8

2

Hogy a húsfogyasztás igen komoly szerepet játszott az egykorú étrendben, és a parasztság csak a későbbi évszázadok során vált kevés húst fogyasztóvá, arra jó támpontot nyújt a bortermeléséről híres Tarcal mezőváros mészárszékén egy év alatt kimért hús mennyisége: egy lakosra kb. 90 gramm marhahús jutott naponta, a XVI. század utolsó harmadából származó adat szerint.83

Hogy közelebbi példát hozzunk (bár nem paraszti lakosságra vonatkozik), ismerjük a Sopron mészárszékein 1567-ben, 1570-ben és 1593-ban kimért hús mennyiségét.8

4

Eszerint 1570-ben, ha Sopron lakosságát 4500 főre becsüljük, egy lakosra heti 840 gramm hús jut, ha csak 3000 főnyi lakosságot feltételezünk, úgy heti 1290 gramm a mészárszéken kimért hús egy személyre eső mennyisége. (Ez napi 120, ill. 184 gramm átlag, a gyerekeket is beleszámítva.) 1593-ban ezek a számok majdnem azonosan alakulnak: 4500 lakos feltételezése mellett 1250 gramm személyenként és hetenként.85

Ezt a mennyiséget minden bizonnyal jelentős számú házilag tartott sertéssel és szárnyassal toldották meg. Hogy tárgyalt vidékünkön valóban ilyen magas színvonalú volt a táplálkozás, és eltérően az egykorú nyugat-európai étkezési módtól, nem szorítkozott olyan nagy mértékben a gabonaneműek fogyasztására, az egy 1568-ban vidékünkön keletkezett napszámrendtartásból is kitűnik:8

0

„A kézművesek és napszámosok napfelkeltétől napnyugtáig tartoznak dolgozni, kivéve egy-egy fél óra szünetet ebédkor és vacsorakor. Azokat a napszámosokat és kézműveseket, akik napszámuk mellett élelmet is kapnak, napjában négyszer kell élelmezni, éspedig reggel 7 vagy 8 órakor joguk van kására (Koch) és levesre, délben négy fogásra, délután 3 és 4 óra között sajtra és kenyérre, és este három fogásra." (Amennyiben a kézműves vagy napszámos élelmet kapott, úgy napszámja kb. a fele volt az élelem nélküli napszáménak.) E meglehetősen kedvező XVI. századi viszonyok valamelyest romlottak ugyan a XVII. század folyamán, de mint láttuk, a fraknói uradalom területén 82 Makkai L.: Landwirtschaftliche Produktion . . . 10. 1. 83

Uo. Tarcal oppidum húsfogyasztásáról. Idézve N. Kiss I. közleményéből (Múzeumi Közlemények, 1967. II. rész). 84

Zimányi V.: Sopron város húsellátása 1667-ben, 1670-ben és 1593-ban. Agrártörténeti Szemle, 1969. 3—4. sz. 85

A 4600-as lélekszám-becslés Házi Jenőtől származik. Ezt a számot újabb kutatások alacsonyabbra helyezik. Vö. Granasztói György: Sopron város lélekszáma a XVI— XVII. században. Történelmi Szemle 1970. XIII. évf. 3. sz. Granasztói városi adókönyvek alapján 1552-ben 2305—2589 főre, 1633-ban 3068—3441 főre becsüli Sopron lakosságát. 86 Ernst Löger: Heimatkunde des Bezirkes Mattersburg im Burgenland. Wien, Leipzig. 1931. 93. 1.