Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
A NAGYMARTONI KERÜLET GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 43 i a helyzet nem vált nagyon súlyossá. Csak az összehasonlítás kedvéért idézzük röviden, milyen körülmények között élt a francia parasztság a XVII. században. Az ekkor négyzetkilométerenként átlag 40 főnyi népsűrűségű Franciaországban az embereknek relatíve nagy száma miatt a fő élelmiszer a gabona volt, mert ez szolgáltatta egy adott földterületen a legtöbb kalóriát. Különösen a rozsot és zabot termesztették, mert annak nagyobb volt a hozama, mint a búzáé. Az emberek élelme főleg kenyérből és levesből állott. Jó években kétszerest (búza és valamely más cereália keverékét) fogyasztották. A tiszta búzakenyér luxusnak számított; a rozskenyér a tehetősebb emberek élelme volt. Az állatállomány csekély volt, mert a lehető legtöbb földet megművelték, és kevés maradt legelőnek. Az állatállomány rosszul táplált és gyenge volt. Ilyen körülmények között a lakosság nagy része is rosszul táplált volt, rossz egészséggel és rövid átlagos életkorral, amely kb. 20 — 25 év volt a nagy gyermekhalandóság miatt. Aki megérte a felnőttkort, az is általában 30—40 éves kora között halt meg. Még a legjobban táplált nemesek és polgárok is rendszerint 48 56 éves kor között haltak meg. Ez a népesség, bár rövid életű volt, mégsem volt fiatal, mert gyorsan megöregedett. 40 év után egy férfi már aggastyán volt. A szegény vidékeken már a 30 éves parasztokat is úgy lehetett „ráncba szedni és földhöz vágni", mint az öregasszonyokat.87 — A magyarországi, és speciálisan a fraknói forrásokat tanulmányozva, a kutatónak semmi ehhez hasonló benyomása nem támad a népesség erőnlétéről. Bár az életkörülmények nem mérhetők modern mértékkel, a lakosság, egyes járványos és éhségsújtotta éveket leszámítva, sokkal erőteljesebb volt, mint egykorú francia, nyugat-európai kortársai. Ezt döntően a nagyobb fehérjefogyasztás biztosította. A fehérjéknek viszonylag nagy aránya a szénhidrátokkal szemben Magyarország agrárprodukcióját modernebbnek tünteti fel, mint az egykorú nyugat-európai országokét. Ez azonban megtévesztő, mivel ezt a proteingazdagságot a mezőgazdaság külterjességével vásárolták meg. Azonos technikai feltételek mellett Magyarországon kevésbé használták ki a termelési lehetőségeket, mint ahogy ez nyugaton történt. A mezőgazdaság termelékenysége mélyen alatta maradt annak a mértéknek, amelyet még a két- és háromnyomásos gazdálkodás keretében el lehetett volna érni. Egy olyan országban, ahol a lakosság túlnyomó többsége parasztokból állott, a visszamaradottságnak a negatív következményei nem annyira a népélelmezés terén, mint inkább az általános társadalmi fejlődésben, elsősorban a nem-agrár népesség rendkívül alacsony arányában éreztették hatásukat.8 8 Még egy további megközelítési mód a francia állapotokkal való összehasonlításra az árstruktúrák, ill. a reálbérek összehasonlítása. Jean Fourastié professzor és tanítványai azt vizsgálták, hogy egy kőművessegédnek hány munkaórát kellett dolgoznia egy mázsa búza árának a megkereséséhez.89 Ugyanezt mi is kiszámítottuk a soproni ár- és béradatok alapján. Az eredmény, melyet a 44. lapon levő grafikonon szemléltetünk, nagyon meglepő. Kiderül ugyanis belőle, hogy 1500 és 1530 között Elzászban és Sopronban megközelítően ugyanannyi munkaórát kellett dolgoznia egy kőművessegédnek 87 Histoire générale des civilisations. Tome IV. Les XVIe et XVIIe siècles (R. Mousnier). Paris. 1956. 145. kk. 1. 88 Mákkai L. : Landwirtschaftliche Produktion . . . 89 École Pratique des Hautes Études, VI. Section. Prix de vente et prix de revient. Recherches sur l'évolution des prix en période de progrès technique. 13" et 14e série. René Grandamy : La grande regression. Kéziratként.
