Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 527/II

528 KRÓNIKA a magyarországihoz; Je ott a népesség negyede élt városokban. Az előadó vizsgálva a lengyel, magyar és cseh fejlődésben a városlakók arányát, arra a következtetésre jutott, hogy a városoknak határozott antifeudális magatartás esetén sem lehetett volna döntő szerepük. A parasztháború eseményeivel kapcsolatban Székely György kifejtette, hogy a keresztes had gyülekező helyeit a városok mellett, azok környékén találhatjuk meg. A városi lakosság középrétegeit visszariasztotta Bakócz szétoszlató parancsa, a patríciusok pedig ezzel ürügyet nyertek a paraszt, ill. plebejus elemekkel szembeni fellépésre. Az előadó ezzel kapcsolatban hivatkozott a kassai patríciusoknak a keresztesekhez intézett levelére. A budai eseményeket Székely György egy német polgár levele alapján ismertette. Itt csak átmeneti zendülésről volt szó. Ezután a parasztsereg eltávolodott a városias területről. A fősereg a Tiszántúlra vonul, ahol a mezővárosok helyezkedtek el. Biharmegyében a Mészáros Lőrincz vezette sereg kerül kapcsolatba Nagyváraddal, de ez a püspöki csapatok által megszállt város nyilván semmit sem tehetett. Ezzel összefüggésben az előadó fejtegette az Egerrel, Nagyváraddal kapcsolatos eseményeket, hadműveleteket, hangsúlyozva, hogy a lakosság magatartásáról a források általában nem tesznek említést. A parasztseregeknek a megfelelő felszerelés hiánya következtében az erődített városok elfoglalása nem sikerülhetett, csak a körülzárással próbálkozhattak. Az előadás végigkísérte a parasztháború eseményeit, a felkelők és a városok kapcsolataira vonat kozó adatokat. Részletesen foglalkozott a bányavárosokkal, mint olyanokkal, amelyekben legerősebb volt az antifeudális mozgalom, s szólt a parasztok mellé állt mezővárosok ' szerepéről. Megállapította, hogy éppen a városlakók egy csoportjának volt szerepe abban, hogy a parasztháború túljutott a tetőponton, hiszen egy Száleresi, vagy Szeiler nevű polgár és serege hagyja cserben a parasztokat a Gubacs község melletti csatában, s ez volt az első mezei csatában elszenvedett veresége a paraszthadnak. A parasztháború utolsó szakaszában a városlakóknak többnyire passzív szerep jutott: végignézhették a kegyetlen megtorlást, és egyúttal megőrizhették annak emlékeit. Az előadó befejezésül szólt a felkelés utolsó bázisáról, Kolozsvárról. A város lakosságának jelentős része csatlakozott — elég későn ugyan — a felkeléshez, de Szapolyai alvezérei olyan helyzetet teremtettek a városon kívül, hogy a város vezetősége átállt a feudális erők oldalára. A parasztháború bukása után megértésre azok a városok sem számíthattak, amelyek nem kompromittálták magukat. Ezért a királynak kellett utasítani Szapolyait, hogy védelmezzen meg a nemességgel szemben egyes városokat. E törekvés eredménytelenségével függött össze a felvidéki bányászok külföldre menekülése. A vereség tehát még súlyosabbá tette a városok helyzetét; társadalmi, gazdasági önállóságuk szétzilálását figyelhetjük meg. Hasonlóan megtorpanó városfejlődéssel találkozhatunk az észak-németországi, cseh és lengyel fejlődés vizsgálata során is. A Helytörténeti Szakosztály hírei A Magyar Történelmi Társulat Helytörténeti Szakosztályának elnöksége 1972. január 24-én tartott ülésén megvitatta a Szakosztály 1971. évi működéséről készített beszámolót és foglalkozott a jobbágyfelszabadítás 125. évfordulója helytörténeti megörökítésének előkészítési problémáival. * A Magyar Történelmi Társulat Helytörténeti Szakosztálya által rendezett módszertani előadássorozat keretében Wellmann Imre, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum helyettes főigazgatója ,,A határhasználati rendszerek fejlődésének helytörténeti vizsgálata" címmel tartott előadást 1971. november 29-én. Mi módon élt a gazdálkodó ember az egy-egy település rendelkezésére álló föld-