Századok – 1972
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 527/II
KRÓNIKA 529 terület nyújtotta javakkal: ez a határhasználat fogalmának tartalma — fejtegette az előadó. A kérdés fontosságát a helytörténetírás szempontjából s különösen a feudalizmus idejére nézve eléggé kidomborítja a következő három tény: 1. a népesség túlnyomó nagy többségének létalapját a mezőgazdaság alkotta, 2. e paraszti népesség életének csaknem egészét a gazdálkodás töltötte ki, 3. ez a gazdálkodás a legnagyobb-részt nem a házban ós a ház körül, hanem kinn a határban folyt. Hogyan menjen végbe a határ használata: ennek szabályozása a helységek igen nagy százalékában valóságos rendszerré kristályosodott. Ilyen módon a határhasználat rendszere a paraszti életrend alapvető jelentőségű összetevőjét alkotta. A határ használatának rendjót-módját nagy mértékben meghatározta a településforma: a házak elhelyezkedése s rajtuk túl a helység földterületének tagolódása. Pontosabban fogalmazva: egy-egy helység területén a gazdálkodás s vele az egész életmód kereteit elsődlegesen a természeti adottságok szabták meg, ezeken belül viszont a határhasználat nyomta rá bélyegét a település arculatára. Kiindulva a térbeli elrendezésből, mint amelyben a határhasználat módja területileg objektiválódott, a magyarországi fejlődésben a következő hat típust különböztethetjük meg. 1. A hegyvidéken gyakori szórt települések esetében egy-egy család hajléka a többitől elkülönülve terült el. Kezdetlegesebb fokon a gazda transzhumáló juhtartással foglalkozott elsősorban, de a téli ós a nyári legelő váltogatása mellett bottal, kapával feltört egy darabot kunyhója körül, a XVII. századtól fogva főképp kukoricát vetve belé, s ha kimerült, más darabbal cserélte fel. Fejlettebb fokon az állattartás helyhez kötődött, s hajdinát, zabot, árpát, esetleg rozsot termesztő ekés földművelés kapcsolódott hozzá. 2. Erdős, esetleg mocsaras vidéken itt-ott irtványtelkes települések jöttek létre; az egymás mellett sorakozó házak, kertek mögött egy-egy gazda szántóföldje, rétje, legelője, erdeje egyvégtében, hosszú sávot alkotva húzódott a helység területének széléig. 3. A Nyugat-Dunántúlon előforduló szeres településeket elenyésző számú házakhoz csatlakozó szántóföld-tömbök jellemezték. 4. Az említett három típus, melyek elterjedés dolgában az egésznek csak csekély hányadát képviselték, általában egyéni, kötetlen gazdálkodásra adott lehetőséget. Ugyanígy kezdetben az a negyedik is, melyet a törökpusztította területen egyenként egybeverődő új telepesek hoztak létre. Ez a forma külön figyelmet érdemel azért, mert közösségi berendezkedésbe vezetett át, s így kellő óvatossággal következtetést enged annak a közösségi határhasználati rendnek kialakulási folyamatára, mely a települések nagy többségét jellemezte. A kezdeti anarchikus állapot, melyben ki-ki ott és annyi földet foglalt magának, ahogyan tetszett, a települők számának megnövekedésével közösségi rendnek adott helyet. A szántóföld- és rétdarabokat összefüggő tömbökbe: dűlőkbe vonták össze, s mindegyikben juttattak, időnként ismétlődő nyilas osztással, minden igényjogosultnak egy-egy parcellát, gyakran az igásállat-létszám arányában. Az Alföldön gyakori volt az osztott (kertes) település: a kert és kerítés nélkül álló házak csomójához akol-(ólas-) kertek sora csatlakozott, ahonnan a belső legelőre hajtották a kezes jószágot. Tovább a kót, vagy három nyomásra, ezen belül dűlőkre oszló szántóföld, a rét, különféle kertek, a szőlő következtek, majd a külső legelő, a szilaj állattartás színhelye. Kezdettől fogva ez a közösségi berendezkedés — nyomásos rendszer művelési kényszerrel — érvényesült a török veszedelmet túlélő falvakban s azokban, melyek egy-egy számosabb telepes-csoport együttes megtelepedése révén újonnan jöttek létre. 5. Hasonló közösségi rend jellemezte már évszázadok óta a török pusztítástól megmenekült falvak nagy többségét, azzal a különbséggel, hogy bennük hiányzott a település s a legelő osztottsága, a szántó, s a rét periodikus újraosztása pedig rendszerint állandó birtoklásnak adott helyet. S ami a hajdan török terület legnagyobb részén a
