Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
A NAGYMARTONI KERÜLET GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 41 i Pecsenyéd 1231 robotnapot váltott meg az uradalomtól, ennek értéke 307 ft. 75 den. lenne, de csak 246 ft. 20 den-ért váltották meg, tehát 61 ft. 55 den. hasznuk volt rajta. (Ennél a 61 ft-nál azonban hasonlíthatatlanul nagyobb hasznot jelentett Pecsenyéd tehetős jobbágyainak az, hogy nem kellett 1231 robotnapot ledolgozniuk.) Pöttelsdorf lakóinak az urbárium szerint 4194 napot kellene robotolniuk, de az uradalom80 ebből csak 688-at vett igénybe, 3506-ot megválthatnak 25 dénárjával: ez 876 ft. 50 den., -f 82 ft. a cenzus, 141 ft. 14 den. a kilenced helyett, 22 ft. 15 den. a fonadék értéke; a tojás, tyúk s egyéb apróságok értékét is pénzben határozták meg, mindez együtt 1151 ft. 21 1/2 den. A kontraktuális összeget ebből levonva kitűnik, hogy a jobbágyoknak 211 ft. 21 1/2 den. hasznuk származik, de ismét a megváltás ténye a jelentősebb. A töredékesen fennmaradt kontraktusok alapján is megállapíthatjuk, hogy a fraknói uradalom falvaiba nem tudták, — úgy látszik, nem is akarták — bevezetni az 1767-es urbárium egységesítő rendszerét, mert az igen fejlett pénzgazdálkodás nem bírta el az urbárium normáit, és mind az uradalomnak, mind pedig a jobbágyoknak sokkal kedvezőbb volt a régi rendszer fenntartása, amelyet azután új szerződésekkel rögzítettek. Végeredményben a jobbágyoknak a XVIII. század utolsó harmadára is sikerült fenntartaniuk azt az állapotot, hogy sem kilencedet, sem tizedet nem szolgáltattak, apró természetbeli szolgáltatásaikat és az országosan átlagosnak minősíthető robot egy részét pénzen megváltották; őket illette a borkimérés haszna is. Mindez nagy lépéseket jelentett a szabadparaszti állapot felé, amelyet csak a különösen kedvező piacviszonyok mellett kibontakozó széleskörű árutermelés és pénzgazdálkodás tett lehetővé. * Hogy mennyire a kedvező piacviszonyok teremtették meg a szabadabb élet feltételeit, arra bizonyíték az a tény is, hogy termelési technikájuk egy cseppet sem volt fejlettebb, mint az országos átlagé. A XVII. századi számadások, .valamint az 1752—54-es összeírás és az 1767-es urbárium egyes feljegyzései 3 nyomásos vetésforgóról és 3,5—4 —5-szörös terméshozamról tudósítanak; ez megfelel az ország egyéb, viszonylag fejlett vidékein észlelt termelékenységi adatoknak. A paraszti termelés valamivel jobb lehetett, mint az uradalmak majorsági terméseredményei. Az 5-szörös búza- és rozshozam már igen jónak számított, és ritka volt; az átlag 3- és 4-szeres szemhozam között mozgott. A Sopron város majorságaiból származó terméseredmények még ennél is gyengébb termésátlagokat mutatnak.81 A termelékenységi mutatók szinte évszázadokon át változatlanok voltak, legalábbis a XVIII. század végéig, és csak a XVI. századhoz képest mutattak igen kis fokú emelkedést. Ezek a terméshozamok nagyjából megegyeztek az egykorú közép-európai átlagokkal, csak a mezőgazdasági forradalmat megért Angliában és Hollandiában találunk már a XVII. századtól kezdve sokkal magasabb terméseredményeket. 80 Pöttelsdorf 1738 óta része a fraknói uradalomnak, azelőtt Hornsteinhez tartozott. 81 Vö. Kirillyné—Makkai L.—N. Kiss I.—Zimányi V.: Mezőgazdasági termelés és termelékenység Magyarországon a késői feudalizmus korában. Agrártörténeti Szemle, 1968. 1—2. sz., valamint Makkai L. : Landwirtschaftliche Produktion und Produktivität in Ungarn im 17. Jh. mit besonderer Rücksicht auf das Burgenland. Kézirat.
