Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
40 ZIMÁNYI VERA már nem találunk ilyen jellegű megjegyzéseket. Úgy látszik, hozzászoktak és tudomásul vették az új viszonyokat. Károsító tényezőként a szeszélyes időjárás következtében gyakori felhőszakadásokat és az Ausztriából betörő nagyvadak dúlását említették csak fel. Ilyen fejlett viszonyok közt élt a fraknói uradalom jobbágysága, amikor az országosan egységesített urbáriumot be akarták vezetni. Nem csoda, hogy annak kategóriáit sehogyan sem lehetett az uradalom falvaira alkalmazni. Az urbárium a földek minősége szerint kategóriákba sorolta a falvakat, és a kategóriák szerint változóan jelölte ki, mennyi belső teleknek, külső szántónak és kaszálónak kell tartoznia egy-egy egész, fél-, negyed- stb. telekhez. Pl. Pecsenyéd földjeit a 2-ik kategóriába sorolták. Itt egy fél telkes jobbágynak egy pozsonyi mérőre való belső telke, 11 1/8 hold külső szántója, és 2 embernyi (Tagwerk) kaszálója kell, hogy legyen. (A rendelkezések szerint ha nincs annyi, a tartalékföldekből ki kell egészíteni.) Egy féltelkes jobbágy itt pl. évente 26 — 52 napot robotol (aszerint, hogy van-e igása, vagy nincsen), 1 ft. földesúri adót (Zins) fizet, 1/2 öl tűzifát, 3 font fonadékot, melyet a jobbágy asszonyoknak osztottak ki feldolgozásra, 1/2 icce zsírt, 2 kappant és 7 tojást szolgáltat az urbárium rendelkezése szerint. (Az ennél nagyobb vagy kisebb telekhányaddal rendelkező arányosan nagyobb vagy kisebb terhet visel.) Hasonló a helyzet az uradalom többi helységeinél is, változást csak aszerint tapasztalhatunk, hogy hányadik kategóriába sorolták be a kérdéses falu földjeit. A magyarországi átlagos viszonyok alapján megállapított normák nem voltak alkalmazhatók a sokkal fejlettebb körülmények között élő fraknói uradalom jobbágyaira, amint hogy nem tudtak mit kezdeni velük az átlagnál fejletlenebb kelet-magyarországi részeken sem. így került sor arra, hogy már közvetlenül az új urbárium bevezetése után, 1768. január 1-én új szerződéseket kötöttek az uradalom falvaival. Az országos rendelkezések egyébként lehetővé tették ilyen szerződések megkötését abban az esetben, ha az urbárium rendelkezései egy adott területen kedvezőtlenebbek lennének a jobbágyoknak, mint korábbi állapotuk volt. Véleményünk szerint az 1767-es országos urbárium a fraknói uradalomban mind a jobbágyoknak, mind pedig a földesúrnak sokkal kedvezőtlenebb volt, mint azok a normák, amelyek az elmúlt két évszázad alatt kialakultak.7 8 így pl. Schadendorf kontraktusa lényegében szentesíti az addig is fennállott körülményeket, azzal a különbséggel, hogy a szerződést csak három évre kötötték, és annak lejárta után azt meg kellett újítani. Az 1768-as szerződés mellett az 1776 — 78 közötti három évre vonatkozó kontraktus szövege is fennmaradt. (Mindkettőt lásd a függelékben !) Nem tudjuk, hány község kötött még hasonló szerződéseket, mert azok nem maradtak fenn teljes számban. A kollektív kontraktusok mellett feltűnik azonban egy másik forma is, amikor egyes falvakon belül a jobbágyok egy része személy szerint, külön-külön váltja meg magát és köt szerződést az uradalommal. A megyéhez is beterjesztett kontraktusokról összesítő kimutatás készült, amely fennmaradt a Soproni Állami Levéltárban.79 Eszerint Nagymartonban 20 jobbágy kötött szerződést, ezeknek a haszna (az 1767-es urbáriumban előírt szolgáltatásokhoz képest) 40 ft. 25 den. Tormafalun 11 jobbágy szerződött, 44 ft, 30 den. haszonnal. Zemendorfon csak egy jobbágy szerződött, 3 ft. 50 den. haszonnal. Egész falvak szerződéseiről is mérleget készítettek az egykorú összeírok. Eszerint 78 Ugyanezt állapítja meg Soós Imre Sopron megye egy sor községéről. Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében. Sopron. 1941. 13. 1. 79 Soproni Állami Levéltár, Sopron vm. lt-а 5-f/2. fasc. 3.
