Századok – 1972
Történeti irodalom - Fekete Lajos: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása (Ism. Kőhegyi Mihály) 474/II
474 TÖRTÉN"ETI IRODALOM áldozatul eshettek ugyan az ellenforradalmi erők nemzetközi túlerejének, elbukhattak a forradalom belső ellentmondásai következtében, de azok az alapvető társadalmi eredmények, melyek hozzájárultak számos országban a tőkés viszonyok alapjainak lerakásához, lényegében megmaradtak, és meghatározták a további fejlődés menetét éppen úgy, mint a még megoldásra váró feladatok új szinten való rendezését is. LUKÁCS LAJOS FEKETE LAJOS: A HATVANI SZANDZSÁK 1550. ÉVI ADÓÖSSZEÍRÁSA (Jászsági Füzetek 4. Jászberény, 1968. 89 1. + 1 térkép) Az ország török által meghódított területének egykorú gazdasági és társadalmi viszonyait, a parasztságra a hazai feudalizmus helyett rátelepedő török kizsákmányolás különböző nemeit, a katonai hűbói'jellegű szpáhi-birtokok és a viszonylag tűrhetőbb helyzetű kincstári khász-birtokok különbségét és a határsávok kétféle adózását elsőnek pozitivista történetírásunk próbálta, az akkor rendelkezésre álló adatok és módszerek alapján, egységes képbe foglalni (Salamon Ferenc: A török hódítás Magyarországon. Budapest, 1864. — Szilágyi Sándor : Egy magyar város a hódoltságban. Rajzok és tanulmányok II. Budapest, 1875). Történészeink közel egy évszázada felismerték a defterek hatalmas forrásértékét, s Velics Antal és Kammerer Ernő két hatalmas kötetben számos deftert közzé is tettek, nem tudtak azonban megbirkózni azzal a nem könnyű feladattal, hogy a törökösen elírt, illetve a pontosan ki nem olvasható magyar helységneveket azonosítsák a ma is meglevő községekkel, illetve a ma már községrészként élő puszta- és dűlőnevekkel. Az 1920-as évek elején kezdődött azután az a Fekete Lajos nevéhez fűződő kutatási hullám, mely törökkori forrásaink modern népességtörténeti értelmezését tette lehetővé (Fekete Lajos: Török iratok a gr. Zichy család birtokában. Levéltári Közlemények, 1924. — Uő. : Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest. 1943. — Uő. : A törökkori Vác egy XVI. századi összeírás alapján. Budapest, 1942). Ezek sora egészült ki most egy újabb kiadvánnyal. A hatvani livába öt nahije tartozott. Az összeírás igen gondos helyszíni szemle alapján készült, s ezen felül megvan az a különös értéke, hogy a török idők elejéről való, közvetlenül az 1550 utáni esztendőkből. A pontos évhezkötés azért nem lehetséges, mert hitelesítési záradéka és ezzel együtt keltezése is hiányzik. Az összeírás csak a lakosság férfi tagjait veszi jegyzékbe, nevezetesen a családfőket, annak fiait, testvéreit, kevés esetben vejét, apját. Minden megnevezett személy mellett feltünteti, hogy az illető házas-e, avagy nőtlen. Női nevet az összeírás egyet sem említ. A személynevek felsorolása után külön tételenként adja a tizedből és adókból származó szolgáltatások összegét, majd részletezi is azokat. Mezőgazdasági terményben feltünteti az azon esztendőbeli tizedet, ezt biizánál, kétszeresnél, és néhány esetben árpánál kile-ve 1 mérte. A Mátra lejtőin számos községben jelentős adóforrás volt a must, törökül s ira. Ennek egységét az összeíró a magyar pinte szóval jelölte. A terméseredmények egészen szélsőséges ingadozásából talán szabad arra következtetnünk, hogy már ebben az időben kialakult a falvak között valamilyen megosztás, azaz minden falu éghajlati és talajtani viszonyainak megfelelően előszeretettel foglalkozott gabonatermesztéssel, vagy éppen szőlőműveléssel. Erre látszik' mutatni az is, hogy a Mátra alján találjuk a legtöbb malmot. A Gyöngyös melletti Bene pusztán, mely lakatlan, és a város lakóinak szántóföldjéül szolgál, 12 malom őröl. Igen sok közülük a barátok (ferencrendi fráterek) tulajdonában van. Itt, bár ezt a forrás nem mondja, bizonyára már bérleti viszonyokkal számolhatunk. A szandzsák területén 91
