Századok – 1972
Történeti irodalom - Tanulmányok a Dél-Dunántúl történetéből 1944–1948 (Ism. Kopasz Gábor) 475/II
475 TÖRTÉN"ETI IRODALOM malomban darálták-őrölték a kenyérnek valót. Sok malom, földrajzi helyzetét tekintve, vízimalom kellett legyen. Rendkívül érdekes Jászberény jogi helyzete. Az összeírás ugyanis itt — szokásától eltérően — nem részletezi a szolgáltatásokat, hanem megjegyzi, hogy Jászberény város tizenkét faluval együtt régebben, a királyok korában tizedet nem fizetett, mivel évente szabott összegben hétszáz florint, 2500 kila búzát és ugyanennyi árpát szoktak fizetni. A régi szokáshoz híven az új szultáni defterbe is így jegyeztettek be. Ugyanis a Jászság a török uralom kezdetén különálló adóegységet képezett, és adóját (talán az ispán közreműködésével) maga szolgáltatta be a török kincstárba. Fekete Lajos mintaszerű szövegpublikációja még számos elemzést tesz lehetővé. Ezek elvégzés« néprajzosok és történészek közös feladata kell legyen. KŐHEGYI MIHÁLY TANULMÁNYOK A DÉL-DUNÁNTÚL TÖRTÉNETÉBŐL, 1944—1948 Megjelent Pécs város felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából. Szerkesztette: Fehér István (Kiadja Pécs mj. Város Tanácsa VB Művelődési Osztálya. Pécs, 1969. 221 1.) A kötet három tanulmányt tartalmaz, három szerzőtől, és mindegyik egy-egy kandidátusi disszertáció résztanulmánya. Fehér István ,,A népi demokratikus forradalom kibontakozása a Dél-Dunántúlon az 1945. évi őszi nemzetgyűlési választásokig" című dolgozatában a címben megadott évkörön sokszor túltekint az 1945. évi őszi választások utáni időkre is, egészen 1948-ig. Ez abból a szempontból hasznos, hogy rámutat az első demokratikus választások utáni további fejlődésre. Amint a társadalmi osztályok helyzetét, a munkásság, parasztság, polgárság rétegződését, és a nemzetiségi viszonyokat elemzi, az országos fejlődést egybeveti a helyi eredményekkel. Említést tesz a tolnai és baranyai német lakosság között támadt „Hűség a hazához" nevű mozgalomról. A történeti probléma végleges tisztázásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy — bár volt ilyen hűségmozgalom a hazai németek között — ez meglehetősen szűkkörű volt. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült koalíciós pártok szerepével foglalkozva, külön fejezetben tárgyalja a két munkáspárt szervezeti kiépülését és politikáját, valamint a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, nemkülönben a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt működésót. Némi túlzással a demokratikus pártok együttműködését, koalíciós szövetségét „a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front dél-dunántuli szervezeté"-nek tekinti. A MNFF vezető pártja már ekkor a Magyar Kommunista Párt volt. Programja befolyásolta a többi párt célkitűzéseit is. A Kommunista Pártnak sajátos helyi szervezete volt a Pécsi Területi Bizottság, amelynek működési köre kiterjedt egész Dél-Dunántúlra, vagyis Baranya, Somogy, Tolna ós Zala megyékre. Ugyancsak a négy megyére kiterjedő csúcsszerve volt a Nemzeti Parasztpártnak és a Szociáldemokrata Pártnak is. Erre nyilván megerősödésükig volt szüksége e három pártnak az ekkor még nagyobb tömegeket mozgató Kisgazdapárttal szemben, s amikor ez az 1945. évi országos választásokig bekövetkezett, meg is szűnt a Pécsi Területi Bizottság. Adatokat közöl a koalíciós pártok szervezeteiről, taglétszámáról, működéséről, az első demokratikus választás eredményeiről, a szavazatoknak az egyes pártok közötti megoszlásáról. Indokolatlanul kirekeszti azonban a feldolgozásból Zala megyét, amely
