Századok – 1972

Történeti irodalom - Zsukov: Emlékek; gondolatok (Ism. Ölvedi Ignác) 440/II

444 TÖRTÉN"ETI IRODALOM a kölcsönös kapcsolat felvételét a nyugati szövetséges csapatok főparancsnokaiv al, ós elmondja emlékeit az első tárgyalásokról. Szólni kell Magyarországról is annak ellenére, hogy csak egyszer szerepel a könyvben. Zsukov Golikov tábornoknak az 1941. május 5-i helyzetnek megfelelő jelentését ismerteti a német hadosztályok összpontosításáról. A magyar szövegben ezt olvashatjuk ,,. . . Romániában és Magyarországon . . . 14—15 hadosztály állt" (172. ].). Az orosz eredetiben ez a mondat nem szerepel. Ez vagy a fordító, vagy a szerkesztő jóvoltából kerülhetett a könyvbe. Sajnos tárgyi tévedés. Magyarországon 1941-ben a Szovjetunió elleni támadáshoz német hadosztályok nem gyülekeztek. Az orosz szöveg így hangzik: ,,V Peredkarpatye — 14—15 — gyivizij" (233. 1.). Ennek a helyes magyar fordítása: a Kárpátok előterében 14—15 hadosztály van. A másik magyar vonatkozású mondat: ,,A magyar hadsereg mintegy 4 hadtesttel állt Kárpát-Ukrajnában" (172. 1.). Ez megfelel az eredeti orosz szövegnek. Itt viszont a szerkesztőnek lábjegyzetben célszerű lett volna rámutatni arra, hogy a tárgyalt időben Kárpátalján nem négy hadtest, hanem mindössze 4 dandár állomásozott. Kívánkozik még egy-két mondat a fordításról, a katonai nyelvről is. A fordítók, a lektor, a szerkesztő is dicséretes munkát végeztek. Kissé nagyobb figyelemmel azonban még jobbá tehették volna a katonai nyelvezetet. Néhány esetben a szolgai katonai kifejezést választották. A „legfelsőbb szintű parancsnoki állomány", „a legfelsőbb főparancsnok" stb. kifejezésekkel tele van a könyv. A magyar katonai nyelv nem vette át ezeket a kifejezéseket, rontja a stílust és nincs is rá egyáltalán szükség, mivel a gyakorlatban csak egy főparancsnok volt. A magyar olvasóközönség, a történelem és a második világháború után érdeklődők az „Emlékek, gondolatok" c. művel igen értékes könyvet kaptak, mely sok eddig még nem, vagy csak kevésbé ismert anyagot tartalmaz. Zsukov memoárjában a történelmi jelleg kidomborítására sok dokumentumot, direktívát, parancsot, harci intézkedést közöl. Ezekkel bizonyítja, hogy könyvének megírásánál nem az öncélúság, nem szemeljenek a kiemelése vezette, hanem az a törekvés, hogy a szovjet párt- és állami vezetők, a katonai parancsnokok, a hadvezérek, a katonatömegek, a hátországban dolgozók tevékenységéről, illetve hőstetteiről látottakat, a visszavonulás nehéz napjaiban és a győzelem éveiben átélt eseményeket milliók közkincsévé tegye. Ezt elismerve, nem hallgathatjuk el, hogy több olyan dokumentum is van a kötetben, amely nem kapcsolódik közvetlenül Zsukov tevékenységéhez, amit ő is könyvekből vagy más forrásokból ismert meg. Például: a Szovjetunió, Anglia és Franciaország katonai misszióinak üléséről készült feljegyzés és más rendeletek, utasítások, határozatok, amelyek a történelmi irodalomból ismertek. Az ismétlés nem helytelen, de jelen esetben ezek között néhol elvész maga a hadvezér szava. Az olvasó számára viszont éppen az az értékes, amit Zsukov élt át, amit csak ő mondhat el. Néhány általánosan ismert okmány, esemény elhagyásával a könyvet még olvasmányosabbá, még érdekesebbé lehetett volna tenni. „Könyvemet — írja befejező soraiban a marsall — a szovjet katonának ajánlom. Az ő vére árán értük el az erős ellenség feletti győzelmet. Ó tudott bátran szembenézni a halálos veszedelemmel, ő tanúsította a legmagasabbfokú katonai helytállást és hősiességet. A haza nevében hozott áldozatai határtalanok. A szovjet katona kiérdemelte, hogy örökre éljen a hálás emberiség emlékezetében" (546. 1.). A második világháború kimagasló hadvezérének e szavai jól példázzák, hogy Zsukov nemcsak a tömeget, a harckocsik, a lövegek és a repülőgépek ezreit látta, hanem mindvégig szemmel kísérte a háború minden terhét vállain viselő közkatonát. A nagy hadvezérek mindig tisztelték a közkatonákat. Összefoglalva: Az „Emlékek, gondolatok" című 547 oldalas könyv közreadásával a második világháborúról megjelentetett magyar nyelvű irodalom gazdag, értékes és