Századok – 1972

Történeti irodalom - Urbancová; Viera: Počiátky slovenskej etnográfie (Ism. Arató Endre) 445/II

445 TÖRTÉN"ETI IRODALOM tartalmas kötettel gyarapodott. A memoárt mindazok figyelmébe ajánljuk, akiket érdekel a nagy háború története és egyik kimagasló hadvezérének tevékenysége. Értékes mű, az eddig megjelent legtartalmasabb emlékirat, amelyet bárki megérthet, különösen a második világháborúval foglalkozó történészek számára nélkülözhetetlen. Az ismert dolgok mellett sok eddig még nem publikált okmányt közöl és eseményt mond el. ÖLVEDI IGNÁC VIERA URBANOOVÁ: POClATKY SLOVEN S KE J ETNOGRAFIE (Bratislava, Vydavatel'stvo Slovenskej akadémie vied. 1970. 386 1.) A SZLOVÁK ETNOGRÁFIA KEZDETEI Abból kell kiindulnunk, hogy a történész nagy haszonnal forgathatja e művet, amely mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy 1780—1830 között miképpen kezdődött el a nép és élete iránti érdeklődés a szlovák megyékben, hogyan terebélyesedett ez ki rendszeres studiummá, majd az etnográfia miképpen vált önálló diszciplínává. Az első lépést — persze nem tudatosan — a felvilágosodás tette azzal, hogy célja a nép felemelése volt, tanítással, a jobb mezőgazdasági módszerek bevezetése útján. Ennek érdekében a felvilágosodás hívei figyelemmel kísérték a nép életét, nem egyszer leírták babonáit, családi és társadalmi szokásait, tradicionális gazdálkodásának formáit, főként azzal a céllal, hogy ezek fejlődést akadályozó hatását elhárítsák. A felvilágosodás különböző nyelvű irodalma sorában számos szlovák nyelvű munka is napvilágot látott, de a szerző helyesen mindazokkal az írásokkal foglalkozik, amelyekben a szlovák nép életére vonatkozó adatok találhatók (Tessedik, Fándly, Huszty pozsonyi, Cherney Zólyom megyei orvos, Leëka ó-pazovai, Hrdlicka maglód) lelkészek stb. munkái). E fejezetben kitűnően nyomon kísérhető a modern szlovák nemzeti öntudat kifejlődése is, és ez bennünket historikusokat különösen érdekel. A kelet-európai felvilágosodásnak éppen az volt a jellemző vonása, hogy abban a nemzeti gondolat számottevő helyet kapott. Ezt figyelhetjük meg a szlovákok esetében is, ahol nem kevésbé kapcsolódott össze a nép iránti érdeklődés a nemzeti eszmével. Több munka kifejezetten utal arra, hogy öntudatos szlovák írta népe, nemzete okulására. Hrdlicka pedig ugyanakkor, amikor Magyarországról, mint kedves hazáról beszélt, figyelmét ,,a mi kedves szlovák nemzetünk felé" fordította, amelynek jó tulajdonságait magabiztosan, kellő nemzeti öntudattal húzta alá. Az etnográfiai anyag másik jelentős forrása a kor gazdag útleíró irodalma volt. Ebben az érdeklődés a leginkább attraktív népi ruházat ós lakás felé fordult, de igen gazdag anyag található a társadalmi és különösen a gazdasági életre, a szlovák nép foglalkozásainak, gazdálkodásának bemutatására. Általában a sokszínű élet bontakozik ki a szemünk előtt ezekben az útleírásokban. A lényeges különbség a felvilágosodás irodalmához képest az, hogy eltűnik az etnográfiai anyaghoz való negatív viszonyulás. Míg a felvilágosodás hívei a különböző babonák, szokások, gazdálkodási módszerek leírásával ezek ellen harcoltak, az útleírásokban a szlovák nép iránti rokonszenv volt mindenekelőtt megfigyelhető. S miután ez alkalommal is nemcsak szlovák szerzőktől olvashatunk, hanem magyaroktól és németektől is, tehát a népek közötti összefogás, a magyarszlovák, német—szlovák együttműködés és rokonszenv szép lapjait fedezhetjük fel ezekben az útleírásokban. Ez magyar—szlovák vonatkozásban azért figyelemreméltó, mert e viszonyt ekkor már a kibontakozó nemzeti ellentétek jellemezték. Teleki Domon-