Századok – 1972

Történeti irodalom - Zsukov: Emlékek; gondolatok (Ism. Ölvedi Ignác) 440/II

443 TÖRTÉN"ETI IRODALOM között. Zsukov szerénységére vall, hogy ebben a kérdésben is magára vállalja a felelősséget, hogy nem tett ineg mindent azért, hogy Sztálint meggyőzze arról, hogy bármit is tesz, a háború elkerülhetetlen (181 —182. 1.). A memoár kétharmada a szovjet nép Nagy Honvédő Háborújával foglalkozik. Az olvasót a háború kitörésétől a nehéz, gyakran szinte emberfeletti küzdelmet és helytállást követelő megfeszített harcokon, hadműveleteken és csatákon keresztül vezeti el Berlin bevételéhez, a fasiszta hadsereg szétveréséhez. A könyvben központi helyet kapott a csapatok vezetése, a főparancsnokság főhadiszállása, a frontparancsnokságok kapcsolata, és valamennyi nagy hadművelet, csata, hadászati tervének kidolgozása. Nem meglepő, hogy itt újra találkozunk Sztálin szerepével. Ugy értékeli, hogy rátermett főparancsnok volt . . . ezek a képességei különösen Sztálingrádtól kezdve mutatkoztak meg" (224—225. 1.). ,,E1 kell ismerni érdemeit — írja — ... Szigorú igényességével, mondhatni, a lehetetlent is elérte" (284. 1.). Ezzel párhuzamosan több oldalt szentel Sztálinnal folytatott vitáinak. ,,A háborúban — írja — nagy és bonyolult kérdések eldöntése közben nem mindig van lehetőség arra, hogy tekintettel legyünk egyes emberek személyes érzelmeire" (219. 1.). Ezt kihangsúlyozva úgy vélekedik, hogy a katonai vezetők, hadvezérek felelőssége ós kötelessége nemcsak abban áll, hogy ellentmondás nélkül teljesítsék az államfő, a kormány, vagy a háború idejére a gazdasági, politikai és katonai teljhatalommal felruházott főparancsnok utasításait, döntéseit, hanem abban is, hogy véleményüket a helyzetértékelésnél, a vitatott kérdésekben akkor is elmondják, ha az ellenkezik a főparancsnokéval vagy az államfőével. Sztálin szerepét elismerve azt is hangsúlyozza, hogy a győzelem nem a főparancsnok, nem is a frontparancsnokok, hanem mindenekelőtt a szovjet nép, a szovjet milliók érdeme, akik a párt és a kormány felhívására a legnehezebb időben is kitartottak, ós ha a helyzet úgy kívánta, életük feláldozásával is teljesítették a szovjet haza parancsát, azaz akkor is helytálltak, amikor nem volt hová visszavonulni. (A háborúban ilyen is előfordul.) Ezért ,,. . . mindenekelőtt szovjet népünknek kell tisztelettel adóznunk — írja —, amely lemondva a legszükségesebbekről, a táplálkozásról és az alvásról, minden tőle telhetőt megtett, hogy végrehajtsa ... a kommunista párt által elé tűzött feladatokat" (235. 1.). A szerző jelentős figyelmet szentelt apárt és a szovjet állam más vezetői, úgyszintén több kimagasló katonai parancsnok tevékenységének, és a csapatoknál folyt pártpolitikai munka bemutatására is. A memoár jól tükrözi, hogy az 1943 nyarán kibontakozott általános hadászati támadás végül is Berlin elfoglalásával ért véget. A szerző különös figyelmet fordított a Visztula—Odera-i és a berlini hadművelet előkészítésére, lefolyására, a szovjet csapatok hadművészetének jellemzésére. Mintha csak most is a csapatokat vezetné — az érdeklődést állandóan fokozva —, hozza az eseményeket és tárja az olvasó elé a világtörténelem eddigi legnagyobb háborújának utolsó napjait, a Reichstag és Berlin bevételét. ,,— Vörös zászló leng a Reichstagon ! Hurrá, marsall elvtárs !" — Április 30-án 15 óra körül kapta ezt az örömhírt Zsukov. E nagyszerű győzelmet május 9-én 0 óra 43 perckor a feltételnélküli kapituláció aláírása követte. Európában a háború véget ért. A háború nagy hadvezére így emlékszik vissza ezekre a percekre: ,,. . . végetért a hatalmas véráldozatokat követelő háború ... A győzelemhez vezető út rendkívül nehéz volt a szovjet nép számára, sok millió ember életét követelte. És ma minden becsületes ember kötelessége, hogy a második világháború borzalmas napjaira visszatekintve, mély tisztelettel és együttérzéssel gondoljon azokra, akik a fasizmus ellen küzdöttek és életüket adták, hogy az emberiség megszabaduljon a fasiszta elnyomástól" (499. I.). A mű befejező részében a fasiszta hadsereg feltételnélküli kapitulációja utáni helyzettel, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság megalakulásával foglalkozik. Bemutatja