Századok – 1972

Történeti irodalom - Zsukov: Emlékek; gondolatok (Ism. Ölvedi Ignác) 440/II

440 TÖRTÉN"ETI IRODALOM intellektuális, fogalmi és absztrakt jellege mellett is világosan kidomborodó, a konkrét történeti valósághoz tapadó, tehát képszerű, a művészethez hasonlóan az általánost az egyesben tükröztető jellege. A fejezet legfontosabb tanulsága az, hogy a történettudomány elvi-tudományos és a tantárgypedagógia gyakorlati követelményei között messzemenő, méghozzá nem is formális, hanem lényegi egyezés van. További vizsgálatok tisztázhatják a történeti tudat és a szocialista tudat egymáshoz való viszonyát, amelynek megoldásán a kelet-német kutatás 1963 óta fáradozik. A negyedik és egyben utolsó fejezet — a szaktárgyi didaktikusok és a gyakorló pedagógusok számára egyaránt tanulságos módon — a könyv pedagógiai tényfeltárásának módszereit mutatja be, részletesen tárgyalva az eredményvizsgálatot, az élménydolgozatokat, valamint az 1965/66-os tanévben végzett kísérleteket. Mindent egybevetve, Balázs Györgvné könyve — a terjengő szkeptikus nézetekkel szemben — meggyőzően bizonyítja az iskolai történelemoktatás sokoldalú alkalmasságát a tanulói személyiség formálására, a történettudomány és a szaktárgyi pedagógia együttműködésének termékenységét, s ezenkívül elénk állítja a történelemoktatás és tudatformálás új, az eddiginél hatékonyabb modelljét. A történettudomány, a szaktárgyi pedagógia művelői, a történelemtanítás gyakorló tanárai egyaránt nagy haszonnal forgathatják ezt az érdekes és értékes művet. BELLÉR BÉLA ZSUK0V: EMLÉKEK, GONDOLATOK (Budapest, Kossuth és Zrínyi Kiadó. 1970. 549 1.) A Kossuth Könyvkiadó és a Zrínyi Katonai Kiadó közös gondozásában megjelent Zsukov: „Emlékek, gondolatok" című memoárja. Jól tükrözi a magyar olvasók nagy érdeklődését, hogy a 36 000 példányban megjelent könyv pár hónap alatt elkelt, sőt a 15 000 utánnyomott példány is fogytán van már. Ez rekord, ilyenre Magyarországon — a második világháborús memoár-irodalom vásárlásában — még nem volt példa. Georgij Konsztantyinovics Zsukov, a Szovjetunió marsallja, a második világháború egyik kiemelkedő, legismertebb hadvezére. Neve és hadvezéri tevékenysége összeforrt a szovjet hadsereg kimagasló fegyvertényeivel: a moszkvai, a sztálingrádi, a kurszki csatával, Bjelorusszia felszabadításával, az 1945-ös Visztula—Odera-i nagy támadással. Berlin bevételével, egyszóval a fasiszta német hadsereg teljes szétzúzásával. Mint frontparancsnok, vagy mint a főhadiszállás képviselője rendszerint ott volt, ahol a hadjárat legjelentősebb csatája, hadművelete folyt, ahol a szembenálló felek főerői csaptak össze. Négyszer kapta meg a Szovjetunió Hőse arany-csillagot. Akik a nagy hadvezér tevékenységével és ezen keresztül a háború döntő eseményeivel kívánnak megismerkedni, azok részére a könyv értéket jelent. Akik viszont intimitásokat és zsukovi visszavágást vártak az őt ért bírálatokért, azok csalódtak. A marsall felül tudott emelkedni a kis dolgokon, — művében, melyről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a legtartalmasabb a megjelent emlékiratok közül — mindvégig tárgyilagos maradt. A személyével kapcsolatos bírálatokról röviden ennyit mond: „Sok emlékirat, könyv és cikk különféleképpen értékeli a Nagy Honvédő Háború alatti tevékenységemet. A jó szóért őszintén hálás vagyok a szerzőknek. Fogyatékosságaimról és baklövéseimről, amelyek mint minden embernek, nekem is voltak, e könyvben beszélek. Ami pedig különösen az általános, érzelmi jellegű bíráló megjegyzéseket illeti, elhatároztam, hogy ha nincs szó nagy dolgokról, amelyek értelmezése csorbát ejthet az igazságon, nem szállok vitába velük" (163. 1.).