Századok – 1972

Történeti irodalom - Zsukov: Emlékek; gondolatok (Ism. Ölvedi Ignác) 440/II

441 TÖRTÉN"ETI IRODALOM A mű első részében Zsukov a Vörös Hadsereg fejlődését, a szovjet hadtudomány, hadművészet elméleti kimunkálását, a fegyvergyártást, az általános technikai színvonal emelkedését és a hadsereg háborúra való felkészítését mondja el. A szovjet hadsereg 25 éves fejlődésével párhuzamosan elbeszéli a maga életét is. Az olvasó megismeri, hogyan vált a cári hadsereg egykori lovaskatonája, tiszthelyettese a második világháború egyik legképzettebb, legtehetségesebb hadvezérévé. Személyét és előrehaladását szerényen, a nagy ügy szolgálatába állítva mutatja be. Igazi katona, mindig mindent komolyan csinált, lehetetlent nem ismert. 1923-ban lovasezred élén állt. Ahogy teltek, múltak az évek, úgy emelkedett a katonai ranglistán: dandár, hadosztály és 1937-ben lovashadtest parancsnok volt. 1938-ban kinevezték a Belorusz Katonai Körzet parancsnokának helyettesévé. Alig több mint egy félévet töltött ebben a beosztásban, és 1939 júniusában megbízták a Mongol Népköztársaság területére a Halhin-Gol folyótól keletre betört japán csapatok szétverésével. Bár magáról keveset ír, de tevékenységével igazolta, hogy nemcsak hadosztályt és hadtestet tud kiválóan vezetni, hanem figyelmet érdemlő hadvezéri képességgel, vezetési rátermettséggel rendelkezik. Neve ezután nemcsak a Szovjetunióban, de a határokon kívül is — különösen katonai körökben — ismertté vált, karrierje a Halhin-Gol-i csatával kezdődött. 1940 májusában visszarendelték. Hadvezéri tev ékenységének elismeréséül kinevezték hadseregtábornokká* és megbízták a Kijevi Katonai Körzet vezetésével. XJj beosztásában mintegy két hónapot töltött. 1940 őszén a német támadás előszelei már érezhetőek voltak. Ezért a párt és a kormány arra törekedett , hogy a hadsereg vezetése a legképzettebb és legrátermettebb tábornokok kezébe kerüljön. A Politikai Bizottság 1941 januárjában Zsukovot a fegyveres erők legfelelősségteljesebb posztjára, a vezérkar élére állította. A legnehezebb időben foglalta el a vezérkari főnöki tisztséget — akkor, amikor már megkezdődött a német, hadosztályok gyülekezése a Szovjetunió nyugati határán. A Nagy Honvédő Háború előtti évre utalva elmondja, hogy a Szovjetunió politikai és katonai vezetőinek tevékenysége az ország védelmi képességének megerősítésére és a hadsereg korszerűsítésére a parancsnoki állomány és a törzsek felkészítésére irányult. A hadgyakorlatokon ekkor már olyan feltételezések szerepelnek — írja —, hogy a német esapatok betörnek a Szovjetunióba. ,,A hadászati helyzet alapjául olyan feltételezett események szolgáltak, amelyek akkor alakulhattak ki a nyugati határon, ha Németország megtámadja a Szovjetuniót" (148. 1.). Majd egészen részletesen ír a hadsereg korszerűsítésére foganatosított intézkedésekről: a csapatok átfegyverzéséről, a fegyvergyártásról, a páncélos és gépesített hadtestek szervezéséről stb. és a négy nyugati határmenti katonai körzet megerősítéséről. A Balti, Nyugati, Kijevi és az Ogyesszai Katonai Körzetek állományába — 1941. június l-ig — az esetleges német agresszió feltartóztatására és visszaverésére 150 hadosztályt vonultattak fel (182 —184. 1.) Ebből 58 harckocsi ós gépesített volt. Ez számban nagy erő, de a valóságban ezekben a hadosztályokban alig volt harckocsi. Zsukov azt is elmondja, hogy ezek zömét 1941 márciusában állították fel, s hogy a ,,. . . teljes felszereléshez csupán az új harckocsikból 16 600 darabra (1800 volt — Ö. I.), összesen pedig mintegy 32 000 darab harckocsira lett volna szükség" (157. 1.). Ennek a legyártására sem az idő, sem a feltételek nem voltak meg. Zsukov összértékelése a háború előtti évre: „Ügy vélem — írja —, hogy az ország védelmének érdekében alapjában véve, fő vonásaiban . . . helyesen cselekedtünk . . . gazdasági és társadalmi szempontból mindent, vagy majdnem mindent megtettünk, * A szovjet hadseregben a tábornoki rendfokozatokat 1940 májusában vezették be.