Századok – 1972
Közlemények - Obermann; Karl: A „Neue Rheinische Zeitung” megalapításának történetéhez 413/II
416 KARL OBERMANN kodhattak. Mögöttük állt a Kommunisták Szövetsége. Marxnak és Engelsnek április 11-én Kölnbe érkeztével kezdődött meg az újság-vállalkozás előkészítésének utolsó és döntő szakasza.19 Minden amellett szól, hogy Marx és barátai nyomban pontos terveket beszéltek meg és a feladatokat kiosztották. Április 15-e táján Engels Elberfeldbe, Barmenbe és a rajnai tartomány más városaiba utazott, hogy rokonszenvezőket és ismerősöket nyerjen meg, és hogy újság-részvényeket helyezzen el. E szóban forgó utazás néhány eredményéről három levél ad hírt; Marx levele Engelshez, amelyet ez 1848. április 25-e előtt írt, továbbá Engelsnek 1848. április 25-én és május 9-én Marxhoz írott levelei.20 Engelsnek május 9-i Marxhoz írott leveléből kitűnik, hogy Zulauff Engels fáradozásait hathatósan támogatta.2 1 Marx április 25-e előtt Engelshez írott levelében megküldte a „Neue Rheinische Zeitung" prospektusát, azzal a megjegyzéssel, hogy azt Bürgers írta.22 Mindeddig egyetlen példányát sem lehetett e felhívásnak megtalálni. Hosszú fáradozások után most végre sikerült a „Westphälisches Dampfboot" 12 számát fellelni. A lap hetenként kétszer jelent meg, Joseph Weydemeyer, és sógora, Dr. Otto Lüning vezetése mellett, 1848. április 8-tól 1848. május 17-ig.23 Az 1848. május 17-i 12. számával a „Das Westphälische Dampfboot" megszűnt; ebben a számban jelent meg a „Neue Rheinische Zeitung"-ról szóló felhívás. Weydemeyer rövid vezércikkében a tervezett „Neue Rheinische Zeitung"-ot az igazi demokrácia harci orgánumának nevezte. Utalt arra, hogy a „demokratikus párt" nem tudja harcát kis helyi lapok útján vívni; egy nagy újságra van szüksége, „amely egyenletes figyelmet tud fordítani az egész civilizált Európa fejlődésére, amelynek minden országban és minden nagyvárosban tudósítói és levelezői vannak, és amely ezáltal minden ország demokratái között szorosabb kapcsolatot tud teremteni". Csak egy nagy újság segítségével sikerülhet Németországban a demokraták zárt arcvonalát kialakítani, és a többi ország demokratáival a kapcsolatot megszilárdítani. Marx és Engels barátja és küzdőtársa arról biztosított, hogy az új újság-vállalkozás „fel fog nőni ehhez a feladathoz", hiszen — mint hangsúlyozta — „azon férfiak neve, akik ahhoz támogatásukat előlegezik, kezeskedik efelől". Végül, mint Weydemeyer kifejtette, az is igen hasznos, ha az ember „hírek dolgában" nincs kiszolgáltatva olyan napilapoknak, mint a „Kölnische Zeitung" illetve a heidelbergi „Deutsche Zeitung", melyek a legaljasabb ferdítések, 19 Abban a „Marx és a »Neue Rheinische Zeitung« 1848 — 1849" című cikkében, amelyet Engels a „Sozialdemokrat" számára írt 1884-ben, az újságalapítást megelőző események részleteire vonatkozólag semmit sem említ. így ír: „Amikor Kölnbe érkeztünk, ott már előkészületek folytak demokrata és részben kommunista oldalról egy nagy újság megindítására. Hamisítatlan helyi, kölni lapot akartak csinálni, s bennünket szerettek volna Berlinbe száműzni. De huszonnégy óra alatt elfoglaltuk a terepet, elsősorban Marx révén, az újság miénk lett, mindössze annyi engedmény ellenében, hogy Heinrich Bürgerst bevettük a szerkesztőségbe." Marx ós Engels Művei. 21. köt. 1970. 15.1. Ez a kép arra vall, hogy Hess terveinek — mihelyt Marx a maga és kölni barátai újságtervével fellépett — semmi esélyük nem volt többé. Bürgersnek, aki mindig középpontban szeretett lenni, az előkészítés során vezető szerepet juttattak. 20 Marx és Engels Művei. 27. köt. 113 — 116. 1. 21 Uo. 116. 1. — Zulauff részvételéről ld. még: Freiligraths Briefwechsel mit Marx und Engels, bearb. von Manfred Häckel, Teil II. Berlin. 1968. 2. 1. 22 Marx és Engels Művei 27. köt. 113. 1. 23 A Weydemeyer-életrajz nyomdába adásáig a könyvtárakban és levéltárakban folytatott kutatások ellenére a „Das Westphälische Dampfboot" 1848-i, a korabeli bibliográfiai kiadványokban jelzett 12 száma példányainak nem tudtunk nyomára jutni. (Vö.: Karl Obermann: i. m. 122. 1. és a 420. lapon levő lábjegyzetet.) Csak 1969 elején fedezte fel dr. Dieter Dowe az „Institut für geschichtliche Landeskunde der Rheinlande" tudományos munkatársa a 12 füzetet a bonni egyetemi könyvtár raktár-pincéjében. Az ő baráti segítségének köszönhetem a 12 füzet fotokópiáit.
