Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
30 ZIMÁJÍYI VERA negyedéből fennmaradt számadás,6 1 amely szerint az uradalom jobbágyai évi 616 eimer bannweint kell, hogy „igyanak", ill. kimérjenek, de hozzáteszik, hogy csak az „Aufschlagot", azaz eimerenként 24 kr-t kell beszolgáltatniuk, vagyis azt az összeget, amennyivel a piaci árnál drágábban kell kimérni a földesúr borát. Ez összesen 256 ft 24 kr-t tett ki, ennyit fizettek a jobbágyok, és így újabb pénzfizetés ellenében —mentesültek a tényleges kimérés terhe alól. Továbbra is ténylegesen ki kellett mérniük azonban a pünkösdi búcsú alkalmával Frauenhaidon 112 eimer uradalmi bort; ebből 537 ft. 36 kr. bevétele volt az uradalomnak. Ilyen irányú fejlődés mellett érthetővé válik, hogyan volt lehetséges, hogy az 1687 —1690-es években a fraknói uradalom pénzbevételei közül messze a jobbágyok pénzszolgáltatásai (Contract- und Gabengelder) voltak a legmagasabbak (évi 17 500—18 000 ft.), a borkimérésből pedig mindössze 1400 -3800 ft. jövedelme volt az uradalomnak. Az uradalmi pénzbevételeknek ilyen struktúrája is teljesen rendhagyó Magyarországon, hiszen általában mindenütt a borkimérésből szokott származni a földesurak legnagyobb haszna. Ugyanez a számadás62 mindössze 600 —1700 ft. bevételt mutat ki gabonaeladásból. Ugyancsak rendhagyó és meglepő, de az uradalom körülményeinek ismeretében érthető, hogy a jobbágyok költözésekor fizetendő ,,Abzuggeld"-ből 75, 221, 101, ill. 1 ft. bevétel származott az 1687 1690-es években, tehát mindvégig megmaradt a jobbágyok legális költözködésének a lehetősége. (A számadást részletesen lásd a függelékben !) Mint látjuk, amíg Magyarországon a XVII. század folyamán általában a „naturalizálódás", az uradalmi kényszerpiac, az árukapcsolatok háttérbe szorulása felé mutatott a fejlődés, addig a fraknói uradalomban ettől eltérően, egy sokkal szabadabb, a jobbágyoktól jelentős pénzszolgáltatást követelő rendszer lépett előtérbe, amely az uradalomnak sokkal nagyobb jövedelmet biztosított, mint a jobbágyoktól kényszerárfolyamon felvásárló, és ugyancsak a jobbágyoknak kényszeráron eladó, tulajdonképpen circulus vitiosusban topogó, hosszabb távon éppen ezért lehanyatló gazdálkodási rendszer. Ennek a szabadabb, széleskörű árutermelésen és pénzgazdálkodáson alapuló rendszernek a tanulmányunk elején felvázolt kitűnő piaclehetőségek szolgáltatták az alapját, teremtették meg a feltételeit. Mit jelentett ez a gazdálkodási forma az uradalom részére? Mint láttuk, az uradalom először is saját kezelésbe vette a majorsági tartozékokat, azokat döntően a jobbágyok robotmunkájával műveltette meg, s az így folytatott majorsági gazdálkodásból igen jelentős gabona- és bormennyiségekre tett szert. Ezek eladásából nem csekély jövedelem folyt be. Tehát az uradalom is kivette részét a kedvező piaclehetőségek nyújtotta árutermelésből. Az innen származó bevételek azonban eltörpültek a jobbágyok által fizetett készpénzszolgáltatások mellett; a jobbágyok készpénzadójától messze elmaradt a földesúri borkimérésből származó jövedelem is, ami pedig Magyarországon általában az uradalmak legnagyobb bevételi forrása volt. És mit jelentett ez a gazdálkodási rendszer a jobbágyok részére ? Amint láttuk, a XVII. századi Esterházy-igazgatás igen jelentős megterhelést hozott a jobbágyoknak a XVI. században fennállt kamarai igazgatás viszonyaihoz képest, elsősorban a robot tényleges igénybevétele miatt, de a pénzadók nagy-61 OL. Esterházy hg. lt. P. 125. 103. köteg 10546. sz. Év nélkül. 82 Uo. 103. köteg, 10536. sz.
