Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
A NAGYMARTONI KERÜLET GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 31 i mérvű fokozása miatt is. Azonban majdnem bizonyosra vehetjük, hogy a tehetős, bortermelő telkes gazdák, akik majdnem minden szolgáltatást pénzen váltottak meg az uradalomtól, a robotot sem személyesen teljesítették, hanem zselléreket, szegényparasztokat fizettek meg és küldtek maguk helyett dolgozni.6 3 Ez már csak annál is valószínűbb, mivel a XVI. században, a kamarai igazgatás alatt már egyszer tényleges gyakorlat volt a robotnak pénzen való megváltása. Az Esterházyak fraknói uradalmának a majorsági gazdálkodása nem tért el az ország bármely egyéb részén döntően a jobbágyok robotoltatásával folytatott majorkodás módszerétől. A fraknói uradalomban mégis ez megterhelte ugyan, de nem törte össze a parasztságot. A röghözkötés sem következett be: az egész XVII. század folyamán mindvégig fennmaradt a jobbágyok legális elköltözésének a lehetősége, amint ezt a számadásokban mindvégig előforduló „Abzuggeld" kitételek is tanúsítják.64 Az országos átlagnál sokkal jobb piaclehetőségekkel rendelkező fraknói uradalom viszonyainak az elemzése, úgy érzem, lehetővé tesz néhány általános megállapítást. 1. A kiterjedt majorsági gazdálkodás, mely a jobbágyok robotmunkáján alapul, jelentősen megterheli ugyan a parasztságot, de önmagában nem roppantja azt össze. 2. Ahol kedvezőek a piacviszonyok a mezőgazdasági termények értékesítésére, ott nemcsak az uradalom, hanem a jobbágyok is adhatnak el a piacon, és egyik félnek a termelése sem szűkül be számottevően. Az ilyen kedvező területeken nem, vagy csak kevéssé válik az uradalom egy önmagába mindjobban bezáruló kényszerpiac-egységgé, ahol az uradalom csak kényszer-felvásárlások és kényszer-eladások rendszerével tudja úgy-ahogy biztosítani jövedelmeit, és amely folyamat hosszú távon a jobbágyok nagyfokú elszegényedéséhez, s ezen keresztül magának az uradalomnak is a lehanyatlásához vezet. 3. Ahol kedvezőek a piacviszonyok, ott a jobbágyok jogviszonyai is kedvezőbben alakulnak: a jobbágyok költözése is fennmarad, minden országos és megyei rendelkezés ellenére. 4. Ahol kedvezőek a piacviszonyok, ott a jobbágyság adóztatásának a formája nem a naturalizálódás felé halad, mint a válsággal terhes XVII. századi Magyarországon általában, hanem a terheknek pénzen való megváltása felé. Ez a módszer, amennyiben kialakulására van lehetőség, végső soron az uradalomnak is kedvezőbb, mert nem kell bajlódnia a keservesen kipréselt naturáliák nehéz értékesítésével.65 Ez, és kizárólag csak ez az út jelenti a paraszti szabadság irányában 63 A makovicai uradalomban is találunk arra példát, liogy a gazdag paraszt zsellért fizet meg azért, hogy helyette robotoljon. Makkai L. : I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai, 1631—1648. Bpest. 1954. 115—118. stb. 1. 64 A jobbágyköltözés nemcsak a fraknói uradalomban volt gyakorlat az egész XVII. század folyamán, hanem a szomszédos lánzséri uradalomban is. Erre mutat az 1677-es lánzséri urbárium következő bejegyzése: ,,Si eui colonorum aut cuicunque tandem ex his bonis alio migrare placuerit, quidquid bonorum habet et secum transportare intenderit, decimam illorum partem dominio relinquere tenetur, nempe a centum florenis florenos 10, quos Abzuggeld dicunt. Sed colono nulli sine dominii licentia migrare licet. Notandum: migratio colonorum non in ipsorum, sed dominii voluntate constitit, et quicunque liber esse cupit, id cum gratia dominii acquirat, quo facto sic se ad solvendum Abzuggeld disponat et hoc modo liberatur a jurisdictione perpetua dominii, germanico idiomate von der Leibäigenschafft sich loß zumachen". (Forchtensteiner Archiv, Prot. 770. Extractus urbarii Lanser, 1677.) 66 Erre mutat a szomszédos lánzséri uradalomhoz tartozó, de szintén a nagymartom kerületben fekvő Baumgarten községre vonatkozó rendelkezés is: eszerint az akkor éppen az Amadé családnál zálogban levő falu lakosainak az összes allodiális földeket
