Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
A NAGYMARTONI KERÜLET GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 25 i A XVII. század második feléből származó adatok ugyanilyen nagyságú majorsági gabonatermésről tudósítanak bennünket. így: 1682-ben 5513 1685-ben 3957 1686-ban 4626 1688-ban 6460 1689-ben 5831 kereszt gabona (mindenféle együttvéve) termett a fraknói uradalomban. Az 1685 —86-os háborús évek csökkenésétől eltekintve tehát a XVII. század 30-as éveitől a század végéig évenként mintegy 5 — 6000 kereszt majorsági gabona termett.49 (Tized-gabona ebben nem, vagy alig szerepelt, mert azt a jobbágyok, a falvankénti kétkét parasztgazdaság tizedgabonáját leszámítva, pénzen megváltották.) Összehasonlításul: a kamarai igazgatás alatt, 1581-ben az uradalom a jobbágyoknak bérbe nem adott, saját kezelésben tartott majorsági földekről mindössze 1361 köböl gabonát tudott betakarítani.5 0 Ebből is látszik, mennyivel hatékonyabban gazdálkodtak az Esterházyak, mint a kamara. Az viszont már más kérdés, hogy ez a hatékony gazdálkodás hogyan érintette a jobbágyokat. Az Esterházy-birtoklás alatt az uradalom borbevételei is növekedtek. A földesúri borbevételek forrásai: 1. a majorsági szőlők saját termése, 2. a jobbágyok által szolgáltatott bortized: ezt azonban már a XVI. században is pénzen váltották meg a fraknói uradalom jobbágyai, eimerenként 2 kr-ért. A megváltás rendszere a XVII. század folyamán is fennmaradt. 3. Hegyvámbor: ez a paraszti szőlők nagysága szerint fizetendő, meghatározott, bár helyenként némileg eltérő mennyiségű borszolgáltatás volt. 4. Az uradalom, elővásárlási jogával élve, az új termésből nagy mennyiségű bort foglalt le jobbágyainál, azaz kényszerárfolyamon, olcsóbban vásárolt tőlük. 5. Ezenkívül a folyó piaci áron is vásárolt bort, ha szüksége volt rá. A bor egy részét külföldi kereskedőknek adta el az uradalom, bár erre vonatkozó közvetlen bizonyságunk kevés van, csak sommásabb számadások maradtak fenn, de a befolyt hatalmas bormennyiségek és a környéken folytatott gyakorlat alapján ezt biztosra vehetjük. Ugyancsak jelentős részt mértek ki a földesúri kocsmákon, részben olyan formában, hogy az egyes községekre meghatározott mennyiségű „bannweint" osztottak ki, amelyet azután a községek kötelesek voltak kimérni a földesúr számára. Ez a rendszer már a XVI. században, a kamarai bérlők és a közvetlen kamarai igazgatás alatt kialakult és gyakorlatban volt. Az uradalom falvaira pl. az 1580-as években összesen 638 eimer bannweint vetettek ki.51 Az Esterházyak sem emelték a falvakra kiosztott bannwein mennyiségét, de több falut kerülhettek évente eladásra ! Sajnos nem ismerjük a nádori hadsereg ellátására vonatkozó adatokat; minden bizonnyal — más nagybirtokosokhoz hasonlóan — az Esterházyak is terményjövedelmük igen jelentős hányadát fordították a több száz (1686-ban kb. 500) főnyi katona ellátására. A Batthyányaknál az uradalmi gabonabevételek és a magánhadsereg és várnép aránya úgy alakult a XVII. század közepére, hogy csak esetenként, az összbevételhez képest elenyésző mennyiségű gabonát tudtak a piacon eladni. Ismétlem, az Esterházy-uradalmakban nem ismerjük ezeket az arányokat. " OL. Esterházy hg. lt. P. 125. 102. köteg 10482., 10484., 10485., 10486. sz. 50 * HKA. Nö. HA. F. 12, Fraknó, fol. 669. 51 OL. Esterházy hg. lt. P. 108/47, Rep. 8. Fase. V. N. 410.
