Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
332 SZÁSZ ZOLTÁX megyékben,17 1 valamint a csepeli, tatabányai és pilisvörösvári román munkásság körében. A szocialista balszárny december 31-ére Budapestre összehívta az „ausztriai, magyarországi és erdélyi román internacionalista szocialisták" kongreszszusát. A szociáldemokrácia minden irányzatának képviseletében 54 küldött jelent meg, akik elítélték a jobboldali Flueras és Jumanca belépését a Kormányzótanácsba. A kongresszus „felemelte szavát a román királysághoz való csatlakozásról szóló, Gyulafehérvárt hozott határozat ellen, mert ezt a határozatot nem a nép igazi képviselői hozták, hanem csupán az aradi burzsoá csatlósok egy csoportja. A magyarországi és erdélyi román szociáldemokrácia, mivel a népek szabad önrendelkezési joga eszméjéhez tartja magát, kéri és követeli Magyarország, Erdély és a Bánság minden románjának függetlenségét és azt a jogot, hogy független államot alkossanak. A kongresszus úgy határoz, hogy ennek az államnak a megalakulása — e területek minden nemzetiségének népszavazása által történjék."17 2 Ezen a kongresszuson alakult meg az 54 küldött többségéből a román kommunista csoport, amely később az „ausztriai, magyarországi, erdélyi és bánsági román kommunisták szövetsége" címet vette fel. A csoport vezetőinek egyrésze valójában csak névleg volt kommunista, a többséget pedig a nemzeti mozgalommal szembeni elzárkózás merevsége jellemezte. Gyengéi ellenére ez a csoport képviselte azt a magot, mely köré tömörülve meg lehetett kísérelni a forradalmi mozgalom jobboldali szociáldemokraták által kátyúba jutott szekerét kimozdítani. A baloldal viszonylag nagyarányú előretörésével szemben a román jobboldali szociáldemokraták 1919 januárjában Nagyszebenben egy érdektelenségbe fulladó „ellenkongresszust" tartottak. A pártvezetőség megtiltotta, hogy részt vegyenek azok a küldöttek, akik a baloldal budapesti kongresszusán jelen voltak.17 3 Ilyenformán a budapesti, brassói, aradi, temesvári és lugosi küldöttek legnagyobb része nem jelenhetett meg Nagyszebenben. De nem vehettek részt a petrozsénviek sem — bár nem voltak Budapesten —, mert korábbi szereplésük17 4 miatt jelenlétük a jobboldal számára nem volt kívánatos.17 5 A nagyszebeni szociáldemokraták kongresszusával a volt történeti Magyarország román munkásságának polarizálódása egy időre befejeződött. A gyulafehérvári határozat meghozatalában az erdélyi nem-román polgárság vagy munkásság képviselői nem vettek részt. Az erdélyi magyar nemzeti tanács az önrendelkezés elvét természetesen a magyarokra is érvényesnek tekintette, s azt kívánta kifejezni a román parancsnokság fenyegetései176 ellenére összehívott december 22-i kolozsvári naggyűlésen, melynek határozata hitet tesz az önrendelkezés, valamint a demokratikus, köztársasági államforma mellett.17 7 Másodnap a román királyi csapatok bevonultak Kolozsvárra. 171 Közülük számosan a román hadbíróság elé kerültek, ahol súlyos büntetésekben rész^ültek. Liveanu: i. m. 593. 1. — Bányai L.: Din istoricul evenimentelor de dupä unirea Transilvaniei cu Románia. Studii, 1964. 3. sz. 459 —478. 1., ill. uő.\ Miscäri muncitoreçti §i táránesti in Transilvania in anii 1919—1921. Analele Universitátii Bucuresti. Istorie. 26. 1963. 137—163. 1. 172 Glasul Poporului, 1919. febr. 2. 317 Uo. A bukaresti küldött szerint a szervezett munkások 60%-a baloldali beállítottságú. Ld. Bányai: i. m. 174 Ld. jelen tanulmánv 314. 1. 175 Glasul Poporului, 1919. febr. 2. 17e Jancsó: i. m. 475. 1. 177 A határozat szövegét ld. Milcó: i. m. 12. 1.
