Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
AZ EEDÉLYI KOMÁN POLGÁBSÁG SZEBEPÉEÖL 1918 ŐSZÉN 331 Gyulafehérvárt megjelentek többsége szociális kérdésekkel s az unió gondolatával volt elfoglalva, a nemzetiségi jogok és kívánalmak problémájával szemben épp olyan érzéketlen volt, mint a magyarság zöme 1848-ban vagy 1867-ben. A gyulafehérvári gyűlés 1228 delegátusa 1918. december 1-én elfogadta az uniót, azzal, hogy „sajátos intézményeink egy ideiglenes autonómia fenntartását teszik szükségessé, ami nem változtat a feltételnélküli unió tényén".169 A gyűlés egy 150 tagú Nagy Nemzeti Tanácsot választott, melyben 30 szociáldemokrata is helyet kapott az automatikusan tanácstaggá váló püspökök és a választott értelmiségiek, gazdagpolgárok mellett. A nagy tömeggyűlés a vármezőn zajlott le, ahol a különvonatokon, szekereken és gyalog érkező parasztsággal és kisebb számú munkássággal ismertették a határozatot. Az egybegyűltek egyhangú lelkesedéssel fogadták a rezolúció kihirdetését.17 0 Az alapelvek progresszív jellege biztatóan hatott. Gyulafehérvár után December 2-án a Nagy Nemzeti Tanács kijelölte a 15-ös kormányzótanács (Consiliul Dirigent) tagjait, hódoló táviratot és delegációt küldött Bukarestbe az uniót kimondó rezolúció ünnepélyes átadására. A küldöttség, köztük Ferenc Ferdinánd egykori bizalmasai: Cristea Miron és Vajda-Voevod Sándor, akik végleg szakítottak hagyományos Habsburg-barátságukkal, december 10-én átadták Ferdinánd királynak a határozatot, s másnap röviden törvénybeiktatták, hogy „az 1918. december 1-én tartott gyulafehérvári gyűlés határozatába foglalt területek egvszersmindenkorra egyesülnek a Román Királysággal". Ezzel a románság politikai egyesülése formálisan befejeződött. Az egyesülés formája azonban oda vezetett, hogy a haladás román táborában komoly szakadás következett be. A polgárság baloldalának gondolatvilágát is néhány évre szinte teljesen betöltötte nem remélt álmának, Nagyromániának megvalósulása. A szociáldemokraták jobboldala a nemzeti egyesülés támogatásától várta a munkásmozgalomnak a román politikai életbe való integrálását, a párt erősödését. Ezzel szemben a lassan centristákra és baloldaliakra szétváló román szocialista balszárny kezdettől nem értett egyet a jobboldaliak és a nacionalisták szoros együttműködésével, mert ebben nem ok nélkül — a demokratikus vívmányok veszélyeztetését látták. Önmagukat a jobboldaltól élesen elhatárolva, egy önálló, demokratikus és köztársasági Erdély megalakítását követelték. Elképzelésük szerint ez lett volna a későbbi unió bázisa. A centristák maguk a „parasztállam" elvét vallották, ezért a román proletariátus céljai közé nem vették fel a proletárdiktatúra gondolatát. Még 1918 decemberében megalakították ,,a román szocialisták internacionalista frakcióját", s komoly propagandatevékenységet fejtettek ki Arad és Bihar 169 Albani: i. m. 236. 1. 170 Hogy a parasztság az unió mellett főként mit tartott fontosnak, arra talán rávilágít a következő példa: Egy magyar vasutas a vonaton megkérdezi a hazatartó román parasztot, mit határoztak Gyulafehérvárt? A válasz: „Ezentúl nem lesznek urak, csak szegény emberek, és minden ember egyenlő lesz". Lásd O. L. Nemz. Min. 1918. IX. t. 677. — „Tény, hogy a proletariátus nagyobb részben más nemzetiségű" — deklarálta Jumanca, aki maga is csak a román szocialisták egy kisebbségét képviselte. Geovjescu: i. m. 184. 1.
