Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
330 SZÁSZ ZOLTÁX hadsereg 2 — 3 héten belül meg fogja szállni ezt a 26 vármegyét és akkor teljesen átvesszük a közigazgatást, az impériumot."16 1 Időközben Maniu küldöttek útján kérte a román hadsereg előnyomulásának felfüggesztését, alkalmasint így kívánta elkerülni azt a szituációt, hogy a határozat szuronyok árnyékában szülessék.16 2 November 30-án a polgárság és a delegált szociáldemokrata képviselők összeültek az unió elveiben megállapodni. S mivel a román kormány intencióit is tartalmazó határozati javaslatot mindkét oldalról eltérő indokok alapján kritizálták, egy szűkebb bizottságot hoztak létre, amelynek ülésén, hosszas vita után,163 Maniu leszögezte: „minden feladatunk a felizgatott tömegek lecsillapítására összpontosul", egyetlen kérdésben, az unió kérdésében kell döntenünk.16 4 A liberális Goldis a parasztság számára földminimum juttatását kívánta bevenni a rezolúcióba. BonÇescu Victor ezt azzal utasította el, hogy „nincs annyi közföld, amennyi a kapzsi földműves igényeit kielégíthetné".165 Két nap múlva Bontescu lett a kormányzótanács földművelésügyi minisztere. A legtöbb vitát kiváltó — újra meg újra visszatérő — autonómia kérdését Maniu az udvar környezetéből érkező hírrel oldotta meg: „a román kir. udvarnál nem szívesen látják az ilven feltételes csatlakozást, mert az összeférhetetlen Románia tekintélyével",16 6 ugyanilyen szellemű volt a iasii kormány november 20-i utasítása is.16 7 Az új tervezet hallgat a monarchiáról s a nép hangulatának figyelembevételével (nem feltételként) rögzít néhány „alapelvet", mint az általános és titkos választójog, sajtó-, gyülekezési és gondolatszabadság teljes elismerését, agrárreformot és a munkásság politikai jogainak kiterjesztését. A nemzeti kisebbségekről a rezolúció III. pontja gondoskodik: „Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Minden népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által."168 Ebből a pontból látható, hogy a RNP a románság korábbi nemzetiségi sorsából kétségtelenül tanult annyit, hogy a „szerepcsere" alkalmából az erdélyi magyaroknak és szászoknak szélesebbkörű jogokat kellene biztosítani annál, amit a románság a dualista magyar államban élvezett. A szándék tisztelereméltó volt, mert hiszen épp a III. pontról nem mondható, hogy az elsősorban a széles néptömegek nyomására jött volna létre; a 161 Aradi Hírlap, 1918. nov. 28. 162 Sever Stoica: Alba Iulia in umbra Trianonului. Cluj. 1929. 4. 1. 163 Erről később Traian Novac román szociáldemokrata vezető így nyilatkozott: ,,. . . nem igaz, hogy a feltételnélküli uniót egyhangúan megszavazták, az igazság az, hogy álláspontunkat, ami a román munkásság többségének álláspontja, nem tudtuk a nemzetgyűlésen kifejteni, mert csak azzal a feltétellel kaptunk felszólalási jogot, hogy nem beszélünk köztársaságról", amikor Demian-Çtrengar tiltakozott ez ellen, azzal vádolták meg, hogy a magyar kormány ügynöke. Lásd: Kolozsvári Hírlap, 1918. dec. 14. 164 Natiunea, 1930. jan. 24.; Stoica: i. m. 151. 1., Clopofel: i. m. 117. 1. — A bizonytalanságra jellemző, hogy még az unió kérdésében sem volt egység. Állítólag Lupescu tábornok megérkezése döntötte el az ingadozók magatartását. Ld. Alba Iulia. Ardealul, 1922. 1. évf. 1. sz. 165 Sever Stoica: Alba Iulia in umbra Trianonului. 13. 1. 166 Aradi Hírlap, 1918. dec. 3. Nem támasztja alá az idézetet a Desavírsirea unificärii . . . idevágó része (399—403. 1.). ""Erdély története. II. Bukarest. 1964. 438. 1. 166 A határozat teljes szövege: Clopotel: i. m. 121—123. 1. illetve Mikó Imre: Huszonkét év. Bpest. 1941, 265—267. 1.