Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
AZ ERDÉLYI KOMÁN POLGÁRSÁG SZEREPÉRŐL 1918 ŐSZÉN 329 hirdesse". De a kortársak is jól látták, hogy a szociáldemokrata és polgári propaganda hatása nagyon is különböző, s a szociáldemokratáké nagyobb hitelre talál, „mert a nép a katonáskodástól fél a legjobban s méginkább azért, mert ezek saját uraik ellen izgatják őket".155 Az egykorú jelentésből igen fontos az, amit indirekt módon közöl, hogy ti. a nemzeti propaganda nem egyértelműen hatott a parasztságra. A feltétel nélküli csatlakozást elsősorban a kispolgári értelmiség fiatalsága akarta. Az unió kérdésében a román parasztságot inkább mint hátvédet, s nem mint mozgatót figyelhetjük meg.156 A munkásság és részben a parasztság aggodalmainak ad hangot a Budapesten megjelenő és a centrizmus felé tendáló szocialista Adevërul, amikor hangsúlyozza az egyesülés feltételességének fontosságát.157 Maga a jobboldali vezetés is magáévá teszi ezt, amikor azt mondja: „a gyulafehérvári Nemzetgyűlés ünnepélyesen ki kell nyilatkoztassa, hogy fenntartja a szabad Erdély autonómiáját addig, ameddig Romániában megváltoznak a jelenleg uralkodó szomorú állapotok".15 8 A román polgárság — bár a nemzeti forradalom beteljesedését ebben látta — nem volt teljes egészében egységes híve az uniónak, illetve a feltételnélküli megvalósításának. A „középosztály" legfelsőbb rétegei az autonómia révén akarták pozícióikat megerősíteni. A Brátianu által Mihalihoz intézett november 18-i levélben vázolt „teljes egység, az összes lelkek, az összes területek, az ezen akció zászlóját tartó király körüli uniója"15 9 csak formálisan volt meg, s ebben csak a kispolgári értelmiség és természetesen a (görögkeleti) papság tudott teljesen feloldódni. Az erdélyi román burzsoázia haladóbb sorait képviselő Goldis — hajdani budapesti gyakorlóiskolai történelemtanár — a magyar közvélemény tájékoztatására mondja: „El fogjuk határozni (Gyulafehérvárt — Sz. Z.), hogy a magyarországi román nemzet, helyesebben a románok által lakott terület Romániához csatlakozik. Erre nézve Romániával már teljesen megegyezésre jutottak. Románia teljes autonómiát ad nekünk addig az ideig, amíg a román királyság régi területén a demokratikus átalakulás meg nem történik. Romániával közös lesz a hadügy, külügy és pénzügy."160 Nyilvánvaló, hogy a dualizmusra meglehetősen emlékeztető igények a regáti és erdélyi burzsoázia közötti ellentéteket is tükrözik. „Bukarestben ún. birodalmi gyűlés működik majd, hasonlóan a volt osztrák Reichsrat hoz. Ebbe a gyűlésbe a volt magyarországi és teljes autonómiát élvező román nemzet szintén fog képviselőket küldeni . . . Románia királyság marad ... a román 155 Uo. 156 O. L. Nemz. Min. 1918. IX. t. 677. 157 „A mai Magyarország nem azonos a tegnapi Magyarországgal . , . Egyesülni akarunk Romániával, de esak abban az esetben, lia Románia is átalakul egy valóban demokratikus országgá, amelyben a népnek legalább annyi joga van, mint amennyi nekünk most itt biztosítva van. Mi a munkásság Romániájával akarunk egyesülni, de semmi szín alatt sem a népnyúzók és egy Hohenzollern országával." Egy másik cikk azt mondja a burzsoáziát aposztrofálva: „Ne gondoljátok uraim, hogy munkánk gyümölcsét engedni fogjuk önök által felhasználni egy osztályeél érdekében, milliós szabad népet új reakció karjába vetni azon a címen, hogy Wilson elvei alapján a leghumánusabb aktust hajtjátok végre. Nem ! Előbb az elkezdett munkát kell folytatni, seperjünk házunkban és házunk körül, és csak ezután nyújtunk kezet szomszédunknak, még akkor is, ha testvérünk az ... Nem kellenek nekünk a Hohenzollernek, mint ahogy nem kellettek a Habsburgok sem." Adevërul, 1918. dec. 1. 158 Adevërul, 1918. dec. 1. 159 Liveanu : i. m. 563. 1. 160 Aradi Hírlap, 1918. nov. 25.
