Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
328 SZÁSZ ZOLTÁX A román kormány intenciói nyomán másnap újabb kiáltvány14 9 tette közzé egy nemzeti gyűlés megtartására szóló felhívást, s ugyanabban a számban jelent meg a román királyi vezérkari főnök csapatainak Erdélybe lépése alkalmából kiadott proklamációja. A román nemzeti komité 1918. november 24-i bizalmas körlevelében fölszólította a helyi tanácsokat, hogy „proklamálják a feltételnélküli csatlakozást a román királysághoz a jelenlegi dinasztia uralkodása alatt. Ez elengedhetetlenül szükséges és a leghatározottabban megkívántatik." A gyulafehérvári gyűlésig is minél több község tegyen nyilatkozatot, mégpedig azonnal és minél több aláírással, melyben a román királysághoz és dinasztiához való csatlakozási szándékát bizonyítja. Egy ilyen nyilatkozat mintapéldányát is megküldötték azzal, hogy ezeket több példányban кеП elkészíteni, hogy Yasile Suciu egyet-egyet külön futárral Iasiba küldhessen. „így valószínűleg a népszavazás elkerülhető lesz", összegezi az akció célját a körlevél.150 Magyar részről válaszként a kolozsvári magyar nemzeti tanácsot és hatáskörét igyekeztek megerősíteni. Ugyanakkor a kormány különvonatokat biztosított a gyulafehérvári gyűlésre utazó románok részére. A gyűlés a legtöbb gondot talán a román szociáldemokratáknak okozta. A párt román szekciója nem helyeselte a november 21 -i nyilatkozatot, hiszen a feltételnélküli unióban (s Romániából ezt szorgalmazták) a kivívott és kivívandó demokratikus jogok veszélyeztetését látták. Állásfoglalásuk nem annyira az unió, hanem ennek mikéntje tekintetében általában eltért a burzsoáziáétól. November 23-án Budapestről Aradra küldték Flueras Iont, aki ott az egyesülés feltételeiről tárgyalt. A gyulafehérvári rezolúció már kész tervezetében összefoglalt demokratikus reformok megvalósítását a RNT garantálta, s kételyeiket igyekezett Maniu is eloszlatni a cseh szocialisták egyetértő álláspontjával.151 Azok a balszárnyat alkotó szocialisták, kiknek tiltakozására Flueras Aradra utazott, nem elégedtek meg a RNT garanciáival; a budapesti vezetőségi ülésen a Gyulafehérvárra delegált Avramescu és Dobrescu kijelentették: „nem ülünk egy asztalhoz a papokkal"; ez már csak azért is helyes szándék volt, mert a nagygyűlésre menő 1228 küldöttből csupán 76 képviselte a munkásságot és a kisiparosokat.15 2 A román szocialisták balszárnyának temesvári gyűlésén (november 13—15.) Cre^ulescu T. nyíltan megmondotta: „Egyesülni fogunk Romániával, de ennek feltételeket kell szabjunk. Haladjon a korral és űzze el a zsarnokokat és a román nép szabad lévén, akárcsak mi most, fogjon kezet velünk és alkossunk egy nagy szabad és demokratikus országot. Nem kell többé sem bojár, sem hatalmuk szimbóluma (a király)."15 3 A szociáldemokraták falusi propagandája a népnek azon félelmére épült, hogy „a román hadsereg sorozni fog s elviszik őket katonának Oroszországellen",154 ugyanakkor „a vagyonosabb osztály minden áron akadályozta és igyekezett arra szorítani a szociáldemokraták munkáját, hogv az csak az uniót 149 Románul, 1918. nov. 21.; Marea Unire... 41—44. 1. 150 Ld. O. L. Nemz. Min. 1918. X. c. 242. — A nyilatkozatokból 4 db. fotókópiáját közli: Desavírsirea unificärii . . . 464—474. 1 151 Maniu ismertette velük Tusar nézetét, aki „habozás nélkül kijelentette, hogy a román szocialisták legjobban tennék, ha mindenekelőtt egy egységes nemzetállam alakítását követelnék". Stoica: i. m. 136. 1. 152 Erdély története. II. köt. Bukarest. 1964. 444. 1. ill. Desavírsirea . . . 310. I. 153 Adevërul, 1918. nov. 24. ill. Albani: i. m. 206. 1. 154 O. L. Nemz. Min. 1918. IX. t. 68.
