Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
AZ ERDÉLYI ROMÁN POLGÁRSÁG SZEREPÉRŐL 1918 ŐSZÉN 327 országtól való elszakadás útját választotta. Jászi ezután sem zárkózott el attól, hogy a kormány továbbra is támogatást nyújtson a román szerveknek.14 2 A tárgyalások befejeztével a következtetéseket mindkét fél a maga módján vonta le. A magyar álláspontot talán Apáthv fogalmazta meg legjobban: „annyit láthattunk, hogy ellenfeleinknek nem lesz bátorságuk a Pop-Csicsó iratában foglaltakat (ti. „forradalmat indítani" — Sz. Z.) beváltani".14 3 A román vezetők egyelőre elálltak november 9-i kívánságaiktól és a végleges döntést a román hadseregre és a béketárgyalásokra kívánták bízni. Tettüket azzal indokolták, hogy a hatalomátvétel egyoldalú proklamálása „óriási zavart idézne elő Magyarország néj>ei között és ez a zavar alkalmas volna arra, hogy a különben is laza alapon nyugvó rendet teljesen megbolygassa".14 4 Ezt persze nem akarhatták, hiszen úgyis „már zsebükben volt az antant ígérete",14 3 s közben feltűnés nélkül a fokozatos hatalomátvétel megkezdődött. A hatalomátvételnek is kettős arca volt. Egyrészt a régi hivataliközigazgatási rendszer változás nélküli átvétele, a kormány hallgatólagos jóváhagyása mellett jogfolytonossági színezetet, másrészt a tárgyalások meghiúsulta, az ellentétek kiéleződése, a kispolgárság előtt valamilyen forradalmi színezetet kölcsönzött az aktusnak. A román „középosztály'' főfeladata, a hatalom részleges átvétele után az lett, hogy további törekvéseit a magyar kormánnyal, részben a Regáttal szemben látványosan is deklarálja. Bizonyítani akarta, hogy a hatalomváltozás már a békeszerződést megelőzően megtörtént, illetve folyamatban van. Ebben az irányban tevékenykedtek a haladó román polgári erők és a jobboldali szociáldemokraták is. A gyulafehérvári gyűlés Az aradi tárgyalások idején Maniu egy memorandumot küldött Párizsba a belgrádi fegyverszüneti szerződésben megállapított demarkációs vonal megváltoztatásának kieszközlésére. Egyes magyar atrocitásokra, illetve a fegyverszüneti egyezmény 17. pontjára hivatkozva a román hadsereg Maroson inneni előnyomulásának engedélyezését kérte.14 6 A kalandos utazás után Iasiba érkező erdélyi küldöttek viszont — bár elég nagyszámú volt maga a román nemzetőrség is14 7 — inkább „a rend fenntartása" címén kérték a beavatkozást, és meggyőzték a királyt arról, hogy csapatai Erdélyben kellő mennyiségű élelmet, lábbelit és ruhaneműt találnak majd, továbbá az előnvomulásnak nincs semmi akadálya.14 8 A katonai beavatkozás kérdése ezzel végleg eldőlt. A RNT lapja, a Románul november 20-án közzétette „a világ népeihez" intézett kiáltványt, amely kifejti, hogy „a kormány az elnyomó állam brutális erejével száll szembe a román nemzetet méltán megillető törekvésekkel". 142 A hadseregszervezés és az ellenforradalom összefüggésére ld. Sipos Péter: Adalékok az ellenforradalmi mozgalmak történetéhez a polgári forradalomtól a Tanácsköztársaságig (kézirat). ii3 Apáthy: i. m. 144 Aradi Hírlap, 1918. nov. 15. ub Jancsó: i. m. 465. 1. 146 Stoica: i. m. 158—159. 1. 147 Aradi Hírlap, 1918. nov. 28., loan Georgescu: George Pop de Bäsesti. Oradea. 1935. 158—160. 1. lis Albani: i. m. 217. 1. 4*
