Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
324 SZÁSZ ZOLTÁX A nyilatkozat azt jelentette, hogy az uniót hatalmi úton fogják megvalósítani. Ez ugyan nem keltett ellenszenvet az erdélyi román középosztály soraiban, de bizonyos óvatosságra intette őket. Nem azért harcolt ui. évtizedeken át több-kevesebb következetességgel saját jogaiért, hogy a küzdelem „gyümölcse" kizárólag az ókirályság burzsoáziájának ölébe hulljon. Autonomista törekvéseinek teljesítéséhez, politikai önállóságának megszilárdításához feltétlenül meg kellett szereznie azokat a kulcspozíciókat, amelyeket eddig a magyar polgárság tartott kezében. Ennek útját a magyar kormánnyal való megegyezésben keresték. November 9-én a nemzeti pártiak és a jobboldali román szociáldemokraták Aradon gyűlést tartottak. Goldis javaslatára elfogadták és elküldték Budapestre azt az „ultimátumot", amelyben a RNT felszólítja a magyar kormányt, hogy adja át neki a Kelet-Magyarország feletti szuverenitást. Az igényelt terület Torontál, Temes, Krassó-Szörény, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros vármegyéket is magába foglalta, „továbbá Békés, Csanád és Ugocsa román területeit". Annak ellenére, hogy pl. Miháli ezt a javaslatot túlságosan merésznek tartotta, nincs másról szó, mint hogy a RNT a legteljesebb jogfolytonosság alapján szeretné elnyerni a hatalmat. A lépés jelentőségét az adja meg, hogy először jelenti be a románok elszakadási törekvését.12 4 November 10-én Mihali és Vajda a RNT tudta nélkül küldötteket menesztenek Iasiba a román csapatok bevonulását sürgetni Iorga szavaival „a bolsevizmus megállítására".12 5 Ennek a delegációnak küldetéséről nem tudva, a magyar kormány november 10-én a minisztertanácson megvitatta a memorandumot. A kibővített ülésen az erősen nacionalista függetlenségi párti Apáthy István és Bethlen István is hozzájárult Jászi tervezetének elfogadásához, aki a románokkal való tárgyalást javasolta és a svájci kantonális konföderációk alapján kívánta megoldani a nemzetiségi kérdést.1 2 " Ugyanakkor Szabó Zoltán tábornokot Kolozsvárra rendelték, hogy a hadseregszervezéssel is nyomást gyakoroljon a román nemzeti tanácsra. Ez azért volt fontos, mivel a hivatalos körök a román nyilatkozatot úgy értelmezték, hogv elutasítás esetén a RNT felkelést szervez Erdélyben s „állandóan fejük felett lebegett a fegyverszüneti szerződés ama pontjának damokleszi kardja, mely szerint a szövetségeseknek joguk van Magyarország bármely pontját megszállni, ha a rend megkívánja".127 Jászi aradi utazása elé a magyar közvélemény várakozással tekintett.128 mivel korábban a románok körében is bizonyos bizalomnak örvendett „ez a kiváló magyar szociológus, aki számos írásában mély megértéssel tárgyalta a román ügyet".12 9 Ha ezek a tárgyalások eredményre vezethetnek, „akkor elejét vehetjük Erdély Romániához csatolásának és megmenthetjük a csehekkel szemben is területi integritásunkat, megalkothatjuk egy föderatív állam kialakulásának alapját"13 0 — ez volt a kormánykörök véleménye. Az integritás védelmében Károlviék kezében ez volt az utolsó kártya. A magyar kormányküldöttség, az erdélyi bizottsági tagok, a szász és 121 A RNT leveiét ld. O. L. Nemz. Min. 1918. IX. t. 240. 125 Л т. Iorga: Memorii II. Bucuresti é. n. 105. 1., Desávírsíera . . . 386. 1. 126 Apáthy : i. m. 127 Uo. és O. Sz. K. Apáthy-iratok. Quart Hung. 2955. IV. 31. us Jancsó: i. m. 462. 1. 129 Az idézet Clopotel: i. m. 50. 1. 130 Magyarország, 1918. nov. 12.
