Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
20 ZIMÁNYI VERA népesség számának a növekedése mellett.3 7 A mezőgazdasági termékek felvevőpiaca csökkent a városokban, mivel a városi polgárok, ipari és kereskedői te-vékenységük erős korlátozottsága miatt, maguk is fokozódó mértékben fordultak a mezőgazdaság felé, s ezzel bizonyos mértékig önellátóvá váltak. A másik nagy fogyasztó, az országban állomásozó katonaság szintén csökkentette gabonavásárlását, mert a rosszul fizetett végvári katonaság kénytelen volt a várak körül maga is földművelést és szőlőgazdálkodást folytatni, kupeckedni, kereskedni, liogy a minduntalan elmaradó zsoldfizetés ellenére is valahogy biztosítsa megélhetését. (Ez a jelenség viszont a hadsereg eltartására képtelen államapparátus mély válságára mutat.) Mindez a mezőgazdasági termékek belső piacának a jelentős szűkülésére vezetett a XVII. század folyamán: megromlottak a mezőgazdasági termékek számára adódó piaclehetőségek. A nemesség, amely a XVI. században még jobbágyainak is részesedést engedett a mezőgazdasági árutermelés nyújtotta előnyökből, most, a piac beszűkülésének az idején sem volt hajlandó e bevételekről lemondani, és kényszerintézkedések sorával erőltette terményeit — más vevő híján — akár saját jobbágyaira is, noha e termények jelentős része éppen a jobbágyok szolgáltatásaiból származott. Ez a rendszer állt fenn a Batthyányak rohoncszalonaki uradalmaiban is a XVII. században. A fejlődésnek ezt az irányát állapítja meg Pach Zsigmond Pál is: ,, a falusi kényszerpiac feudális kiaknázása, egy-egy uradalom területének a földesuraság zárt piaci körzetévé »fejlesztése« kétségtelenül erősödött a XVII. századi Magyarországon az árupiaci kapcsolatok kiterebélyesedésének, az országos egységes belső piac kialakulási folyamatának rovására".38 A nagy uradalmak növekvő számú személyzete és az egyre növekvő földesúri magánhadsereg élelemmel való ellátása szintén a piaci kapcsolatok rovására, az önellátás tendenciáit erősítette.3 9 A szűkülő piacokért való küzdelem a földesurakat a jobbágyság fokozódó korlátozására vezette; a gazdasági nehézségeket igyekeztek a földesurak a jobbágyság rovására megoldani, ezzel mintegy áthárítva rájuk a nemzetközileg kedvezőtlenné vált gazdasági viszonyok káros következményeit. Mindez természetesen fokozott jogi megkötésekkel is együttjárt, s a XVII. század második-harmadik évtizedére országszerte teljes mértékben kialakult a jobbágyokat röghözkötő, szinte korlátozás nélkül robotoltató, kényszerfelvásárlások és kényszereladások gyakorlatát folytató magyarországi nagybirtok rendszere. Ilyen körülmények között került sor az 1608-as törvény meghozataláig, amely lehetőséget adott a vármegyéknek a jobbágyköltözés megtiltására. Sopron megye csak 1635-ben törölte el véglegesen saját jobbágyainak a költözési jogát. A megyei közgyűlés 1635. augusztus 20-i döntése: mivel úgy látszik, hogy az ablicenciálás Magyarországon már sehol sincs gyakorlatban, a jövőben Sopron megyében is meg kell azt szüntetni. A soproni statutum egy-37 Kirilly Zs.—N. Kiss I.: Production de céréales et exploitations paysannes en Hongrie au XVIe et XVIIe siècles. Annales. Économies, Sociétés, Civilisations, 1968 no. 6, 1232—1234. 1. 38 Pach Zsigmond, P. : Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV— XVII. században. 241. 1. 39 Erre utal Pach Zsigmond Pál előbb idézett művében is: ,,... az uradalmi gazdálkodás s benne az allodiális termelés jellegét sok helyütt növekvő mértékben az önellátás határozta meg . . ." 145. 1.
