Századok – 1972

Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I

A NAGYMARTONI KERÜLET GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 21 i értelműen és minden más törvényhatóságnál radikálisabban vetett véget a jobbágyok költözési szabadságának, mert nem ismert el egyetlen olyan okot sem, amely a colonusokat földesuruk elhagyására feljogosítaná.4

0 Az Esterházyak birtokában A XVI. század általánosan kedvezőbb viszonyainak elmúltával, azonkívül a még külön előnyt jelentő kamarai igazgatás alól kikerülve, ilyen körülmények közé kerültek tehát a fraknói uradalom jobbágyai, amikor az, 1622-ben, az egyik legnagyobb magyarországi földesúr, Esterházy Miklós birtokába ment át. Vajon őket is maradéktalanul belekényszerítették-e az ún. „második jobbágyság" kemény, kegyetlen rendszerébe, amely a XVII. század harmadik évtizedében Magyarországon már általánosan uralkodó volt? A források tanúsága szerint nem ez történt, vagy legalábbis nem olyan mértékben történt, mint ahogy azt a magyarországi viszonyok ismeretében várhattuk volna. A legnagyobb változást kétségtelenül az hozta a fraknói uradalom jobbágyságának az életében, hogy az Esterházy-uralom immár ténylegesen saját kezelésébe vette a majorsági földek, kaszálók nagy részét. Miután az Esterházyak megszerezték az uradalmat, a XVII. század első felében többé nem hallunk arról, hogy majorsági földeket, vagy azok egy részét jobbágyoknak adták volna bérletbe. A majorsági tartozékok (szántók, kaszálók, szőlők, halastavak) jelentős részét jobbágyok robotmunkájával műveltették, éspedig olymódon, hogy minden egyes községre kiosztottak bizonyos meghatározott nagyságú földet, szőlőt stb. megművelésre. A robotnak pénzen való megváltása, amely a kamarai igazgatás idején, az 1580-as években évi 1200 ft-ot is kitett, nem szerepel többé az uradalom bevételei között, ehelyett a jobbágyoktól tényleges munkájukat követelik.41

De még így is kevés volt a jobbágyi munkaerő az adott nagyságú majorsági szántóföldek, kaszálók és szőlők megműveléséhez; és úgy látszik, egyszerre nem tudtak a robotjukat korábban pénzen megváltó jobbágyokon annyi munkaszolgáltatást behajtani, mint más nagybirtokokon. Ez lehetett az oka annak, hogy az uradalom a fraknói vár alatti majorjában 24 béres lovat és 22 ökröt tartott. Ezekkel minden bizonnyal bekapcsolódott az uradalom a majorsági szántóföldek tényleges megmunkálásába is.4

2 Ezzel kapcsolatban nem tudunk nem gondolni a mai Dél-Burgenlandban fekvő Batthyány-uradalmak viszonyaira, ahol Jobbágy Dániel tiszttartó, aki nyilván ismerte az Esterházy-uradalmak viszonyait, hiszen levele-40

Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus késői századaiban (1556—1767). Bpest. 1969. 165. 1. 41

Az egyik iratban (OL. Esterházy hg. lt. P. 123. III. d.), mely a fraknói grófsághoz tartozó falvak jövedelméről készített „brevis extraetus", azt olvashatjuk, hogy „ez jószágban nem adnak robotpénzt". 42

OL. Esterházy hg. lt. P. 123. Ill/a. „Fraknói jószágban levő majorokban mindenféle marhának inventálása." Ez az összeírás a mattersdorfi, sieglesi, pötsehingi, zillingtali, nagyhöfleini és a fraknói „vár alatt való" majorok (összesen 6 major) állatállományát veszi számba. A tehenek száma 9—26 között váltakozik, tíz- vagy húszegynéhány sertést találunk majoronként, valamint nagyszámú baromfit. Igavonásra alkalmas állatokat egyedül a fraknói vár alatti majorban találunk, ott viszont jelentős számban: 24 béreslovat és 22 ökröt. Juh egyedül a sieglesi majorban fordul elő nagyobb számban (226 db).